Így megy ez szépen végig,
Korgó gyomornak pár havonta étek,
Amit ide dobsz elém mint jópofis képek.
Egyáltalán nem értem mi történik körülöttem.
Senkim nincs, még barátok se mögöttem.
Mindet elhagytam hogy veled legyek örökre.
Később jött a baj, hátbaszúrsz, elárulsz?
Tőlem soha egy rossz szó,
Nehéz az élet, de ez talán helyén való.
Kérdés hogy van e miért küzdeni?
Lenne, de talán az Isten ezt üzeni,
Mert egyedül nehéz tűznek lenni.
Lehetnék én a fa, te meg a szikra.,
Várva a tüzet, a legjobbakban bízva.
Már csak kint vagyok az út szélén.
Már csak egy kidőlt fa, szú a kérgén.
Ázok az esőben, félholtan, rúgva a végét.
Csak ne lenne ez egy metafora.
Én szeretnék feküdni az út szélén.