#meghalt

[mennyei-pokol]

Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Nem most. Nem velünk. De mégis megtörtént. És bármennyire is nehéz elfogadni, az élet megy tovább. Nélküled.

[nehazuddhogyszeretsz2]

Amikor meghaltál, én pakoltam el a ruháidat, hogy ne Mamának kelljen.

Elhoztam egy ingedet és az egyik pulcsidat.

Azóta is azokkal alszom.

Hiányzol,Tata!

[wandering-thoughts-blog]

Szeptember 28.

Érdekes nap. Emberi sorsok.

Szabadnapos voltam.

Olyan sokminden járt a fejemben.

Hol siklott ki az életem?

Valószínűleg már 10 éves koromban elkezdődött a borderline betegség kialakulása nálam.

Amikor a nővérem kezét fogtam, hogy betudja adagolni magának az aznapi heroin adagját.

Kisujj esküt tettem, hogy soha nem köpöm be.

Azt mondta, ha egyszer felnövök megtudom, mit jelent az orgazmus szó.

Mára már tudom.

Azt mondta : Timi, drága egyetlen húgocskám, minden alkalommal, mikor ezt teszem. Boldogság járja át a testem, mintha ezer orgazmusom lenne egyszerre.

Egyébként egy csodás lány volt, okos, szép.

Mindig felnéztem rá. A környezetem is.

Soha nem érhettem a nyomába.

20 éves korára, meg volt mindene, mama kedvence, örökölt házat. Autót, modellkedett, volt szakmája, tanult volt, jogosítványa. Minden alap tőkéje egy normális élethez.

Mentális betegségeket kaptam, örökségem ; egy halom tartozás, omló állapotban lévő falusi viskó, szorongás, depresszió, nulla önértékelés, megfelelési kényszer, naphosszat sorolhatnám eme értékes csodás dolgokat.

10 éves voltam mikor meghalt túladagolásban.

22 éves vagyok, nem jutottam még semmire, küzdök a mindennapokkal, 16 éves korom óta nem telt el nap, hogy ne dolgoztam volna.

Minden rosszban van valami jó, megtanultam ideje korán felnevelni magam.

Ő volt a tökéletesség megtestesülője én pedig a szerencsétlen, a semmirekellő, a csúnya.

Bár te haltál volna meg helyette.

A heroin függőség rossz aljas s sírba visz hamar.

Mára már azt kívánom, bár én haltam volna meg helyette.

@wandering-thoughts-blog

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Kibaszottul gyűlölök mindenkit.

[dalszoveg-planet]

És megtaláltam a módját, hogy életben maradjak, de valami meghalt bennem azon a napon

LANY - the older you get, the less you cry

[veledteljesminden]

Meggyújtottam a gyertyát születésnapod alkalmából. Ez az első, mióta elmentél és itt hagytál minket..Éreztem hogy ki fog törni belőlem a sírás, pedig egész nap tudtam tartani magam..gyorsan kimentem a házból, kint ültem a hidegben egy órát zokogva, egyszerűen nem bírtam megnyugodni. Utálom magam, amiért nem kerestelek többet, hogy nem tudtam Veled találkozni többet mielőtt kimentél volna dolgozni, utálom magam, hogy mégsem jött össze nyáron hogy találkozzunk Veled, utálom magam, hogy Téged is elhanyagoltalak és utálom magam, amiért lassan 2 hónapja itthon vagyok, de nem mentem ki Hozzád még mindig a temetőbe. Nem készültem fel rá, nem érzem úgy, hogy készen állnék, hogy lássam a sírod, pedig annyi mindent érdemeltél volna, és így, hogy nem vagy már, legalább ennyit megtehetnék, de nem megy, nem tudtam még mindig feldolgozni teljesen hogy elmentél, mindig belém hasít a tudat és mindig újra és újra összetörve érzem magam, és ez annyira önző Veled szemben, gyűlölöm magam. Lehet hogy néhányan úgy gondolják, hogy ez semmiség, túl lehet lépni ezen, túlreagálom, nem számít ennyit mert nem családtagról van szó vagy hogy sajnáltatom magam, vagy hogy "csak" egy barát voltál, vagy csak azt akarom generálni hogy legyen valami amiért szomorú lehetek és ezért csinálom, de nem, ha van is aki így gondolja, az azért van mert nem tudja, milyen sokszor számíthattam Rád is, hányszor voltunk ott egymásnak, hogy nem egyszer volt az, hogy azonnal jöttél az unokatestvéremmel Te is, mert aggódtál, pedig megtehetted volna hogy máshova mész, hisz mindig volt valami dolgod, de mindig félretetted ha a barátaidnak szükségük volt Rád. Sajnos volt aki ki is használta a jó szívedet, és nem egyszer figyelmeztettünk, és hallgattál is ránk, így nem csalódtál folyamatosan tovább. Nem csak egy ismerős vagy egy egyszerű barát voltál számunkra, de ezt csak mi fogjuk érteni és érezni teljes mértékben.

Fáj, hogy nem ihatunk többet együtt egyet születésed napjára, hogy nem látunk többet, hogy nem nevetsz ki amiért alacsony vagyok, hogy nem meséltek nekem többet együtt beleélve magatokat az uncsimmal.

Köszönöm hogy voltál nekünk! Isten éltessen ott fent!

[lelekfajdalom]

[eszmeletlenul-szeretlek]

Meghalt.

Egyetlen egy szó, mégis mérhetetlen mély fájdalom.