#kutatom

[versinator]

Öltözködött kutatom

Vágyvillámos akar? zegzugos gyermekármádia Erre? nyöszörgetek leányról vanília Etetsz láznak benyomásom rumláng Tarjagos zavarból redakcióból pang Raktad elsodorja ezüstlött aranytüzet Karneváli duhajul megteremtelek mérsékletet

Gyilkolni tragédiám nézesz titkain Mellükön csomagold ágyamra plátóin Házalók égőn kínálnak előidézők Megmegbicsaklunk ereszté leejtetted ernyők Tiszteletet hullakamra ámolyogva beteget Tapasztalás varázsszer tünők fényivet

Cibáljátok kaszírnő lángja? naenia Rakétáz láncán vágynám virzsínia Borfoltos fölfedném töltém napkorong Zöldbojtos kedélyem homlokunkba bólong Vadat barátom? szolgám óriássebet Bujálkodott kijöttek habozókat borjúsültet

Sáfárjai járuló piarcon bérkocsin Háló? szörnyűséges cepelt nikotin Fiucskák ízzel mulassatok boszorkányégetők Nagyvilágnak elefántcsonton pászma élők! Lepkekönnyű lakodalmán earth ütemet Imádkozó bölcsőnél csere ónémet

Pulyák hazudja findzsán anglia Álma! hálószobáin hattyúk mostohafia Elmondanám szeretetlen megátkozom sajtharang Lángot! feltekintesz megsimogattad csengbong Emberjussom sivítva fásulva gyászmenet Ágbogas tabáni vidámviharzó végedet

Lehervad ások rohama koffein Megkap oldalam temetőket kármin Pirossa glóriásnak szikrázzatok cipők Galyak súrolja szolgálok tünők Sütemény bíbora hítt keblüket Harcmezőre dajkálom véreim érzet!

[alegrovidebborokke]

Az az elmúlatlan érzés, hogy valami hiányzik.

Kényszerít, hogy keressek, kutassak valamit, amiről igazából nemis tudom micsoda.

Nem találom. Mindenhol keresem. Érzem, hogy hiányzik. Körbe vesznek százan, de nem találom.

Aztán érzem magamon valaki tekintetét. Mármint sokan bámulnak, de ez a tekintet küld egy megérzést, hogy nézzek vissza.

Felpillantok és egy gyönyörű szempár fogad. Azonnal elmúlik ez a szörnyű lelket tépő érzés.

Felállok az iskola padból. A tanár rámszól, de én meg sem hallom. Már szaladok. Látásomat örömkönnyek homájosítják, majd lassítok a tempón, megtörlöm az arcom és mosolyogva a karjaidba vetem magam.

Az illatod azonnal körül vesz. Lassan, egyszerre kifújjuk a levegőt, majd szorosabban magadhoz húzol. Apró puszit nyomsz a nyakhajlatomba. Érzem a mosolyod, ami engem is mosolygásra késztet.

-Hiányoztál. -suttogod arcodat a hajamba temetve.

-Szeretlek -suttogom vissza könnyeimet nyelve.

Ittvan. Tényleg ittvan. Minden porcikámmal érzem őt. Szeretem. Mindennél jobban szeretem és csak remélni tudom, hogy mindez nem egy álom, nem a képzeltem szüleménye.