Lóci
Petra, láttam a gyászjelentést anyukádról a facebookon. Őszinte részvétem, még akkor is, ha nem ismertem, és Téged se túl közelről. Szóval nincs anyukáddal történetem, de nagyon tetszik a nyíltság, ahogy erről írsz, és a blogos projekt is. Várom és érdeklődéssel olvasom majd. Én a nagypapám halála óta érzem, hogy valami dolgom van a halál témával, miután anyu elment, el is kezdtem egy hospice tanfolyamot, és azóta is igyekszem túllépni a szokásos sírós emojikon (https://medium.com/@imrelb/you-are-present-days-days-after-you-passed-9dfd8bf3003f). Furán hangzik, de nekem iszonyú értékes idő volt az utolsó két hetem anyuval, meg a halál utáni pár hét is. Te is biztosan megtalálod benne. Ölelés, lóci










