IB: Csak, hogy végre találkozunk. Eléggé eltűntél az elmúlt hetekben.
PD: Elnézést, beszippantott az Erasmusos élet. Suli, bulik és józanodás háromszögében töltöttem az elmúlt időszakot.
IB: Ahogy téged ismerlek, sejtem a preferencia-sorrendet. Ezek szerint sikerült megtalálni a társaságod.
IB: Ezek szerint híre ment, hogy a magyarokkal lehet inni.
PD: Valahogy úgy. Most már külön facebook csoportunk is van „Erasmus Party Group” néven, egyre növekvő taglétszámmal. Úgy tűnik sikerült összehoznunk a társaságot.
IB: Ezt jó hallani. És milyenek a bécsi bulik?
PD: Kifejezetten jók! Persze belefutunk néha 1-2 vállalhatatlanba, de ebben a három hétben több jó buliban voltam, mint Pesten az elmúlt fél évben összesen. Ezek közül is kiemelkedett a PraterDome nevű helyen töltött este. Ez egy szórakozóhely a bécsi Praterben, és mindent tud, amit egy ilyen helytől el lehet várni. Három tánctér, közöttük pedig egy nagy terem kanapékkal, asztalokkal, az egész pedig hihetetlen hangulatosan van berendezve. A modern táncteremben például lézershow, füst és mindenféle egyéb effektek dobják fel a bulit. A „retro” terem pedig gyakorlatilag egy Hüttének van megcsinálva, belépsz és olyan érzés fog el, mintha egy alpesi kiskocsmában lennél. Az este legjobb jelenete azonban Dani nevéhez fűződik: A WC-ben dolga végeztével indult kezet mosni, majd félúton nekiment a falon lévő tükörnek. Hátralépett, tükörképe szemébe nézett, felemelte kezét és őszinte sajnálattal az arcán azt mondta „Sorry!”. Percekig nem tértem magamhoz a röhögéstől.
IB: Azt elhiszem! Ide nekem is el kell mennem egyszer! Ez kifejezetten Erasmusos buli volt?
PD: Nem, a PraterDome sima szórakozóhely, csak úgy random odamentünk. Az Erasmusos bulik sem rosszak, most szerdán volt pl. az Easter Party. Sajnos megint sikerül sétálósra innom magam.
IB: Az milyen?
PD: Ha meglehetősen sokat iszom (persze ilyen ritkán van), akkor néha jön egy olyan érzés, hogy milyen kellemes lenne hazafelé gyalog menni. Persze ilyenkor a távolság- és időérzékem már rég az alkohol fogságába esett. Dani már hazabiciklizett, úgyhogy én is nekiindultam a nagyvilágnak, remélve, hogy egyszer én is hazatalálok. Végül gond nélkül hazaértem, ami azt jelenti, hogy már kellően otthon érzem magam itt. Nem mindig volt így, egyszer még Pesten különösen rosszul mértem fel a távolságot és elindultam a Corvinus épületétől a rakparton haza, Újpestre. Ha autóval megy az ember, akkor csak úgy suhannak a hidak, de gyalog nem ajánlom senkinek, hogy megpróbálja. Az Árpád-hídnál rogytam össze és hívtam egy taxit.
IB: És a bulikon kívül voltál még valahol?
PD: Igen, például amikor anyukám meglátogatott, elmentünk a Haus des Meeres-be. Ez gyakorlatilag egy állatkert, amit egy 10 emelet magas, 2,5 méter vastag falú világháborús erődítményben alakítottak ki. Rengeteg állatfaj van, és az egész nagyon jól ki van építve, úgyhogy ha nem voltál még, mindenképpen nézd meg! Részletesebben róla itt is olvashatsz.
A héten megnyitott a Körperwelten (Bodies) kiállítás a Naturhistorisches Museumban, ide mindenképpen elmegyünk a szünet után. Illetve kinéztem még néhány múzeumot, ezekre is sor kerül. Voltunk még egy Soirée française nevű eseményen. Ez messze felülmúlta a várakozásaimat, a La Gâpette nevű francia zenekar olyan bulit csinált, hogy megjött a kedvem megint franciául tanulni. Sajnos rá kellett ébrednem, hogy az elmúlt 3 évben rengeteget felejtettem, alig tudnék pár mondatot kinyögni.
Viszont beindult végre a Salsa kurzus! Nagyon hiányzott, hogy végre megint táncoljak, itt pedig elég olcsón lehetett beiratkozni egy 10 alkalmas tanfolyamra. Felelevenedtek a régi emlékek az alaplépésekről, úgyhogy nagyon várom a következő alkalmat, ami sajnos csak három hét múlva lesz a szünet után.
IB: Ezek szerint nektek is két teljes hét a tavaszi szünet. Itt maradsz Bécsben?
PD: Nem, holnapután hazamegyek több mint egy hétre. De a szünet második hetén már itt leszek! Addig is „nagylelkűen vállaltam”, hogy három (lány) erasmusos ismerősömet elkalauzolom Pesten, mivel jönnek pár napra városnézni. Úgyhogy otthon sem áll le az erasmusos élet.
IB: Milyen gáláns vagy! Akkor várom a következő beszámolót a szünet után!
PD: Mindenképpen. Addig is lehet, hogy írok majd egy rövid szösszenetet az egyetemi kurzusokról, arra most nem jutott idő.
IB: Megköszönöm!
PD: Addig is minden jót! Ma estére pedig természetesen Hajrá Magyarok!
(A szövegekben minden alkalommal egy magyar dalra utaló részletet rejtek el. Aki legtöbbször jelzi elsőként a jó megoldást, a félév végén jutalmat kap! Bármilyen fórumon: emailben, facebookon, sms-ben lehet tippelni.)
5 ajróért totálisan megérte szerintem, régen hallottam ilyen töményen francia beszédet magam körül (arcok 70%-a úgy beszélgetett a lokálban) - sőt kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, mert valaha stabil(abb)an ment a fransze, mostmeg igencsak törnöm kellett a fejem egy-két szón, bár ha ilyen jók ezek az esték, akkor én rámegyek a C23-as nyelvviszgára, biz' isten.
Az est fénypontja mindenképp a La Gâpette nevű fergeteges breton kocsmazenekar volt, akik olyan hangulatot varázsoltak az Ost Klubba, hogy egyszerűen beszarás.
Kis ízelítő:
A második fellépő egyébként a Watikan Punk Ballet nevű önmagukat örmény pszichadelikus duóként aposztrofáló képződmény volt BUDAPESTRŐL! Igencsak elmebeteg és multikulti (pláne ahogy egy tütüben kitipegett a csaj a színpadra, majd beült a dobszerkó mögé), de amúgy annyira nem voltak vészesek.
A pálmát azért mégiscsak a francia sipkások vitték el nálam tegnap. :)
