Lefele
Be estem egy végtelennek tűnő nyúlüregbe, ahol csak zuhanok lefele.. lefele.
És a végtelen sok tárgyak mellett,mindennek neki esve zuhanok lefele..lefele.
Az idő gyorsul, és én borulok, csapódok, zúzódok, zuhanok lefele..lefele.
Majd meglátok egy kezet úgy érzem ha megfogom többé nem zuhanok majd lefele..lefele.
De épp hogy csak egy pacsira találkoztunk szóval csak tovább zuhanok lefele.. lefele.
Mostmár annak tudatában hogy vannak kezek mikbe megkapaszkodhatok zuhanok lefele..lefele.
Telik, gyorsul, rohan az idő és megrögzülve kémlelek hátha meglátok egy kezet, ahogy zuhanok lefele.. lefele.
Néha ütközök egy ággyal, egy telefonnal, a boldogsággal de kezet azóta sem láttam, és zuhanok lefele, lefele.
Tudom az idő rohan és ki tudja, mikor csattanok, hogy vajon majd vissza pattanok, és meddig zuhanok lefele..lefele.
Keresem a kezet mibe kapaszkodhatok, tudom akkor nem csattanok nem pattanok nem szenvedek, elfekhetek. És akkor majd többé nem zuhanok
Lefele.. lefele.
Megérkezek.
