Egyrészt rohadt büszke vagyok Zsuzsára, mert szerintem minden magyar Red Dot kurva izgalmas, azt az igazi, esszenciális, csínyszerű gondolkodást éri tetten a díjazott tárgyakon, ami nem a client buziskodasanak való megfelelesrol, vagy a kitűnni akarás görcséről, hanem arról szól, amit néha már szinte szitokszóként, de magyar leleménynek hívnak. Sorra vehetjük őket, akkor is vállalom vallom irtó régóta, hogy a magyar, aktív - de mindenkori - formatervezői szcéna borzasztóan sok potenciállal rendelkezik, olyan ötletek, megoldások születnek egy-egy műhelyben hogy eldobom az agyam, és nem vagyok hajlandó abba belekezdeni, hogy most mennyibe került nevezni, meg az lesz felkapva, aki fizet érte és hasonlók, mert dolgozom és tanulom őket annyi ideje velük, köztük, hogy ez egyáltalán nem ezen múlik - marmint az, hogy a szó nyugatmajmolo értelmében “kitorsz-e”, vagy nem.
Mindemellett rettenetesen büszke vagyok arra is, hogy a Solinfo Group lehet a magyarországi forgalmazója ennek a tárgynak, amit egyébként a Magyar Formatevezesi Tanács úgyszintén díjazott.