Most olvasom Szorokintól a Fehér négyzetet és a Manaragát, és mindig rájövök mennyire szeretem ezt az embert meg a regényeit/novelláit. Ez az általa alkotott világ szerintem teljesen elképzelhető, és a legjobb az benne, hogy nem tolja az arcodba oldalakon/könyvökön keresztül, hogy mi történt, hanem párbeszédekből, rövid leírásokból teszed össze a képet.
Van pár film is, amelynek ő írta a forgatókönyvét, de még csak egyet láttam belőle, az viszont ilyen ehh volt. A másikban azért még reménykedem.













