#manoya

[inthewindtunnel]

Northern Kind

The Sun And The Rainfall

(Depeche Mode cover)

Apsurde

(ft Manoya)

The Sun & The Rainfall

(Depeche Mode cover)

[mikropenisz]

[thesnakeandthemoon]

[erlaci]

Enikő  <3

[reszegi]

Hodosi Enikő, Manoya.

Akvárium, Budapest, Hungary.

May, 2014.

[monophonics]

Hangmás ft. Manoya - Alone in the Office

[wndrrs]

egy kis külhoni – Heidi Happy (CHE)

  MA este a RoHAMban svájci electro-pop lesz hallható, izgalmasan kombinálva a olyan klasszikusabb műfajokkal mint sanzon, jazz, folk megspékelve kicsit (de olyan Stromae-nyi kicsit) a 2000-es évek francia dizsi számaival és a fenti muzsikában is hallható egyéb zenei fricskákkal.

Heidi Happy ötödik albuma idén májusban jelent meg Golden Heart címen, ebből kaphattok főként ízelítőt a svájci kisasszonyról, aki szinte hét nyelven beszél és énekel.

Zenéinek hangzása végtelenül kedves örömzene hatását idézi elő, mintha nem lenne semmi gond, nem lenne vasárnap és legfőképp nem lenne hétfő holnp. Úgyhogy ha van kedvetek még egy kicsit kimaxolni az év 45. hetét, akkor ne tétlenkedjetek.

Heidi előtt pedig a Neo oszlopos tagját adó Hodosi Enikőt hallgathatjátok, immár két éves Manoya elevezésű formációjával.

Ilyen kedves hölgyek társaságában a szomorú vasárnap megvalósulásának esélye egész masszívan konvergál a nullához.

[feketefalonfeketefolt]

estém <3

Az én sajátbejáratú estém. Az én személyes álmodozásiam, miközben egy srác zenél az alig-közönségének.

Sikerült ezen az estén teljesen elvesznem 'yank szettje alatt. Lehet, hogy sokkal jobb lenne ebben a tudatállapotban létezni, mint amúgy a mindennapi formában. Amúgy biztos nem, mert ha ennyit álmodoznék napközben a főnökasszonyom tuti megnyúzna :)

Mondjuk ekkora nyugalomban létezni, fókuszáljunk csak erre. Meg arra, hogy ritkán sikerül a mindennapokban ennyire a gondolataimra és az érzéseimre fókuszálni. Mosolyogva.

Teljesen sikerült megszűntetni magam körül a külvilágot és maradtam csak én és a puhán topogó lában és a vállaim, amik próbáltak vmi ütemet követni, amit mintha nekem írtak volna. Mintha csak nekem szólt volna. Elvesztem ebben az egészben...

Gyönyörű volt, egyszerű, vidám. Mint amikor az ember csak szeretne felülni egy vonatra és menni, teljesen mindegy hogy hova, mert nem a cél a lényeg, hanem hogy közben nézheted a tájat és lehetsz magadban. Végiggondolhatsz mindent, helyre tehetsz magadban érzéseket, emlékeket, szeretetet, erőt.

Nem értem, hogy mindez hogy sikerült egy számomra ismeretlen srácnak a programozott dobjaival, a gitárjával meg azzal a sok kütyüvel ott maga elött, de sikerült és vmiért este hátralevő része már nem hatott meg annyira.

Mondjuk de, mert Manoya alatt megtaláltam magamnak egy olyan női illatot, amit sztem ebben az életben nem fogok már érezni. Na jó, ne legyünk ennyire pesszimisták :)

Táncolt mellettem egy nő és (keresi a tökéletes kifejezést....áááh, igen, megvan) mámorítóan finom krém illata volt.

Szimplán csak tökéletes volt ez így.

Hiányzik ez az illat most.