Kiüresedtek a napok nélküled.
Az emberek csak jönnek, mennek, de téged nem látlak a rohanó tömegben. Pedig nagyon kereslek.
Ha az ember hiányt érez, próbálja valamivel pótolni. Én is próbáltam: más karokba omlottam.
Idegenek csókjába bujdostam a mardosó fájdalom elől, amit miattad érzek. És persze csak folytatódott tovább az ördögi kör, mert csak még üresebb lettem ezek után.
Elvesztem az űrben. Abban a kurva nagy galaxisban, ahol te voltál az egész csillagrendszer.
Megint egyedül maradtam.
Most ki fog csillogni nekem a hideg sötétségben?

















