A lelket nem köti az idĆ.
Telnek, mĂșlnak a hĂłnapok, lassan Ă©v lesz belĆle. Te mĂĄr sehol se vagy. LĂĄbnyomaid is kezdenek eltƱnni az emlĂ©keimben.
Mintha nem is léteztél volna.
De a szĂvem mĂ©g mindig nem felejtett el. A benne tombolĂł tĂ©lben te vagy mĂ©g neki a gyengĂ©n sugĂĄrzĂł napsugĂĄr, ami megcsillogtatja a fehĂ©r havat. Egy jobb tavasz remĂ©nye a zord, hideg idĆben.
Ăs Ă©n a csillogĂł hĂłban megdermedve kĂ©rdeznĂ©m gyengĂ©n, kimerĂŒlten tĆled:
Neked is hideg a tél kedvesem?











