Holdad vagyok

[holdadvagyok]

Ha kell, minden nap megígérem, hogy sosem hagylak el Téged.

[holdadvagyok]

A Te karjaid közt van az otthonom.

[holdadvagyok]

Ilyen ez.

Mindig is jó voltam abban, hogy elnyomjam magamban a rossz érzéseket. Ennek egyetlen hátulütője, amikor mindez előtör a felszín alól megállíthatatlanul, s az eddigi erőfeszítések egy másodperc alatt hiábavalókká válnak. Hisz úgy éreztem, már jól vagyok. De tegnap ismét könyörtelenül lecsapott rám a depresszió. Mikor lesz már vége?

[holdadvagyok]

Remélem

Mind boldogok lehetünk végül

[holdadvagyok]

Vannak ezek a napok.

Amikor semmit sem esik jól csinálni, csak feküdni a melegben a takaró alatt és ábrándozni. Vágyakat festeni magunknak félálomban, amik tudjuk jól, nem válnak valóra. Merengni a múlton, hátha most mást mutat. De legfőképp várni, hogy ezt megoszthassuk Veled.

[holdadvagyok]

A küzdelmeim csak az enyémek, azokat legalább senki sem veheti el tőlem.

[holdadvagyok]

Hová tartok?

Elindultam valamerre, ahol a kedvesség fogadt, de nem látom hogy mit adhatnék én. Fáj a magány, de félek a társaságtól, megrekedtem ebben a köztes állapotban a semmi és a valami közt félúton. Mutatsz irányt, vagy magamnak kell rátalálnom? Kapaszkodok egy kicsit a dühbe, de nem sokáig, a szeretet messzebbre visz....

[holdadvagyok]

Pillangók helyett már csak görcs van a gyomromban.

[holdadvagyok]

Mintha évek óta csak a darabjaimat próbálnám összerakosgatni.

[holdadvagyok]

Üresség.

[holdadvagyok]

Talán az egyik legszomorúbb érzés, mikor rájössz, hogy minden eddigi fájdalom semmi ahhoz képest mikor azt a férfit veszíted el aki felnevelt.

Szeretlek Édesapa!

[holdadvagyok]

Már egy év telt el.

Még mindig emlékszem az illatodra. Még mindig őrizgetem az apró ajándékaidat. Még mindig hevesebben feldobban a szívem ha meglátlak. Még mindig azon töprengem, mit kellett volna másként tennem.

Pedig már egy év eltelt.

[holdadvagyok]

Ébredés.

Amikor végre újra azt érzem hogy önmagam vagyok.

[holdadvagyok]

Tavaszt, Most!

[holdadvagyok]

Újra elmentem arra a helyre, ahol először megcsókoltál.

Csak most szomorú vagyok.

[holdadvagyok]

Elmélkedés.

Talán a szívünkkel kéne látnunk és nem a szemünkkel. A szívünkkel, hogy a bőr alá lássunk és a benső sugárzását lássuk, ne a szürke külsőt. Bár félelmetes is lenne megtudni, ki milyen is valójában. Vajon olyan ez, hogy aki "jó" annak világos, fényes a bensője, aki meg "rossz" annak sötét, matt? Vagy mind színesek vagyunk? Én utóbbit tartom helyesnek. Mind vagyunk jók és rosszak egyaránt.

[holdadvagyok]

Egy olyan ölelésre van szükségem amiben azt érzem, hogy szeretnek.