Vannak ezek a pillanat románcok... Tudod, amikor mész valahova, és a metrón, buszon, villamoson, vonaton megpillantasz valakit, néhány hosszú pillantást vetsz rá, ő is rád. Létre jön az az első látásra dolog, ami persze csak egy álom, egy múló gyönyör... van benned egy meghatározhatatlan izgalom és szenvedély. Minden egyes alkalommal, amikor hosszabb másodpercekig egymás szemébe mélyesztitek tekinteteteket, fokozódik az inger, az érzés...elképzeled, milyen mellette felébredni, milyen ahogy megnevetteted, milyen lenne leélni vele az életedet...aztán jön egy megálló, ahol leszáll, te egy pár órán át még elkalandozol a gondolataidban Vele, majd véget is ér az egész... Azok a múló pillanat-románcok. Nevezzük őket annak.












