Mikor elkezdett rendeződni minden, a legváratlanabb pillanatban betoppantál.
Átjöttél bemutatkozni kollégámként. Már az első pillanatban megdobogtattad a szívem. Meg akartalak ismerni, de megijedtem. Úgy éreztem ez túl sok, meg amúgy sem akarok kapcsolatot, ezért próbáltam magam lenyugtatni és lebeszélni rólad. Sikerült is egészen addig, amíg meg nem pillantottuk egymást a konditeremben. Szándékosan rád sem néztem. Legalábbis próbáltam..
Majd érdeklődtél utánam máson keresztül, és ott repesett a szívem az örömtől. Elkezdtünk üzeneteket váltani és szépen lassan megismerni egymást. Teljesen meglepett az a hatalmas összhang, ami köztünk volt már az elejétől fogva és a temérdek közös érdeklődési kör. Ott már nagyon izgultam, mert nagyon akartam az egészet..
Aztán elhívtál személyesen randizni úgy, ahogy kell. Sosem izgultam még ennyire randi miatt és mint kiderült te sem. Elvittél olasz étterembe, mert imádom a tésztákat és sétáltunk a Margitszigeten, mondván hogy az első randi beszélgetős legyen. Minden téren jelezted, hogy komolyan gondolod és meg akarsz ismerni. Ugyanazt éreztük mindketten. Üzenetben már jelezted, hogy meg akarsz csókolni szóval számítottam rá, hogy a randin megteszed, és csak remélni tudtam hogy olyan fenomenális lesz, mint eddig minden veled. Hát annál sokkal jobb volt..
2 hét alatt kb. eljutottunk oda, hogy már egy pár vagyunk boldogságmámoros hatalmas szerelemben. Úgy érzem, mintha az univerzumtól megkaptam volna azt a férfit, akire vágytam. Még mindig félek, hisz ki vagyok szolgáltatva az érzéseimnek, és tudom te is így érzel. De a jelenre akarok koncentrálni, hogy megéljem azt a sok szépet veled, amit csak lehet.
Sétáljunk tovább ezen az úton együtt. Nézzük meg mi lesz belőle.