A vagyon elaprózódásától való félelem, az elért életszínvonal görcsös féltése következtében már a XVIII. század második felében megjelenik a hírhedt egyke. Az egyke az itteni emberek megátalkodott anyagiasságából ered, a tehetős parasztság úrhatnámságából, amely nem akarta azt, hogy utódai között a föld megoszoljék, és gyermekei és unokái esetleg valamivel rosszabb sorba kerüljenek. Az egyke a sárközi parasztság általános betegségévé vált, nem egészen egy évszázad alatt csaknem akkora pusztítást végzett, mint a 250 éves török uralom: az 1940-es években a száz évvel azelőtti törzslakosságnak már csak 30-35 %-a élt, a többi bevándorlókból került ki. A törzslakosság idővel tért vesztett a termelésben, az eladásra kerülő földeket szegénysorsú magyarok, vagy németek vették meg. Amilyen mértékben fogyott Sárköz régi lakossága, olyan ütemben fokozódott a szegények bevándorlása. Az 1880-as években Őcsény lakossága egy évtized leforgása alatt 2640-ről 3734-re növekedett. A jövevények 30-40 %-a Tolna megyéből, a többi távolabbi területekről származott. A szegények nagyobb része katolikus vallású volt, így a népességcsere a vallásfelekezetek arányának eltolódásán is lemérhető: a katolikusok Decsen, Őcsényben és Sárpilisen már 1920-ban, Alsónyéken pedig 1930-ban kerültek többségbe.
Őcsény története - a falu hivatalos weblapja
