Xmas meg előtte
Az elmúlt... hónapban kimaradt sok minden, ellenben rengeteg élményt szereztem.
Visszatekintve már most igaza van Rékának. “Hidd el, te sokkal többet fogsz változni, mint az otthoniak. Ott minden ugyan az marad.” És valóban. De most hogy itt vagyok, mint ha megint érezném ugyan azt, mit mielőtt elmentem, de már nem vagyok benne. Olyan furcsán távoli. Örülök hogy nem vagyok már az a szomorkás srác, viszont... kényes kimondani, de mint ha hiányozna. De nem. Így jobb. És ezt tudom.
Réka elment. Véget ért a projektje. Ő sokat segített abban, hogy oldódjak, nyissak. Élmények?? :’D Neki köszönhetem most azokat a dolgokat, amiket ide nem írok le mert gáz lenne ha körbe menne. Épp ez benne a jó. És ott vannak Pabloék, akikkel most már olyan.. közelebbi kapcsolatba kerültem, amit nem gondoltam volna mikor megérkeztem.
Hiányoztak az itthoniak. Különös, mint ha két világ között lépkednék. Szeretem a kint létet, élvezem a munkám, és kedvelem az embereket, de néha fáj a távolság, hogy barátok, szerettek, szeretők érinthetetlenek.
Áh.. Nyálasan lírai lett. khm..
A jam kezdi kiforrni magát. A karácsonyi vásáron még az alpogi is énekelt. Ez nekem nagyon sokat jelentett. Bár azon a hétvégén a lábam lefagyott, de megérte, mert szerintem közelebb hozott másokhoz.
A kari az olyasmi amire számítottam. Az idő ezen a téren se változtatott semmin. De talán nem is bánom. Ami jó az még jobb lett, ami meg nem, ház az meg... most mit kezdjek vele.
Uh és úúúú. Annyira király lenne megtanulni cellozni Aaaaaa. :DDDDDD
Levágattam kint a hajam, és most belóg egy szál a szemem elé. Kozso yeah.