#n.l.

[poetassignment]

The Minds Journal

[youaresosoloved]

south

Along the sun And those rocks Bulls and fireworks They learned to worship God In so many different ways

Through that little girl’s hips She learned to speak Spanish She gained a mother A brother A friend

Somewhere under that sky She missed home for a moment But saw more beauty In their sunsets Than in our snowfalls Guns shot Skin burnt Happy There is something special About finding happiness Away from home

It always seems bigger And brighter South Where you learn to dance And you eat strange things South From where you must return South They all seem to smile a little bigger here

[drag-tween]

Newfoundland and Labrador's new health minister used one of her first interviews to commit to improving inclusive and accessible health care for the province's transgender and LGBTQ+ population. Lela Evans says province needs to recognize failure to provide adequate safe and accessible spaces

Judging from the photos, I reckon Minister Evans is a lesbian...

[fiesta-girl-blog]

Hmm.. Rég postoltam, talán eddig nem volt rá szükség, hisz elvoltam a mindennapok szürkeségében.

Talán most azt érzem kicsit összetört az élet, nem éppen van minden a helyén. Sokat gondolok rád, talán ez az ami felemészt. Vagy talán nem is a gondolat hanem az űr amit nem tudok mivel kitölteni. Volt egy ígéretem amit igyekszem megtartani, talán ezért vagy velem ilyen. Lehet sőt több mint valószínű neked nincs szükséged rám de én mégis úgy érzem egy kicsit üres a világ amikor napokig nem látlak, nem hallom a hangodat és nem látom azt a szempárt ami miatt talán nem kerestem tovább a szimpatikus fát. Keresem magamban a hibát, tán sok voltam? Vagy... szimplán csak nincs szükséged erre az egészre? Keresem a kérdéseimre is a választ mégsem találom, nem találom hisz mindent olyan nehéz megválaszolni és megérteni. Ismét eltelt 3 nap, talán holnap eltelik a 4. is nélküled.

Hiányzol még ha meg is ígértem hogy nem fogsz. Hiányzik az illatod a kócos hajad a sokszor túl őszinte hangod, de ezek mellett az érintésed a puszid, csókod és a sok pozitív emlék is amit kaptam tőled.

Sokszor azért voltam másokkal elutasító, mert egy bekerültél az életembe, a mindennapjaimba. Te adtál nekem egy kis pluszt amiért bírtam a naponta gyűlő stresszt, idegeskedést, kihívásokat, problémákat. Szerettem amikor megjelentél napközben, kicsit kizökkentettél a mindennapok szürkeségéből. Emlékszem amikor még nem tudtam rólad semmit az ég egy adta világon sem, mégis úgy néztem rád mintha mindig is ismertelek volna. Furcsa érzés volt. Nem tudtam hova tenni, szerettem amikor csak úgy megláttam az autód, hisz előbb tudtam a rendszámod mint azt téged, hogy hívhatnak. Tippelgettem, gondolkoztam, már akkor sokat járt a fejemben vajon ki is lehetsz Te, Te aki akkor még csak egy ismeretlen idegen volt számomra. Jó érzéssel gondolok vissza, hogy hányszor integettem neked amikor festegettem a kerítést. Talán titkon sokszor azt vártam mikor bukkansz ott fel. Mindig jobb kedvem lett egy kicsit. Az a bizonyos nap amikor vissza jöttél délután 2 üdítőért. Előtte még sosem jöttél be ebéd idő után. Talán csak a sors fintora volt, hogy pont én álltam a pultban mintha éreztem volna hogy ott kell lennem. Talán sose fogunk együtt kávézni de azóta sok maradandó pozitív élményt okoztál nekem és nem még mindig nem szegtem meg amit megígértem ez mind csak a tiszta jó érzés és öröm amit okoztál nekem, na meg amikor eltűntél napokig nem tudtam rólad. Talán ott kicsit fájt is ez az egész, kerestelek sokszor, minden nap megnéztem ott vagy e abban a bizonyos utcában. Visszagondolva talán az volt az egyik legkülönlegesebb dolog nekem, amikor kijöttél ide csak úgy mondván, hogy véletlen hagytál itt szerszámot amire szükséged lenne az nap. Ez egy vasárnapi nap volt amire elég jól emlékszem, ott álltunk a parkolóban, boldog voltam hogy ott lehetek, jó érzés töltött el. Az nap is szintén amikor elmentem hozzád budára, nem voltam még ott autóval egyedül de úgy éreztem ott kell lennem, hogy szükségem van arra a kis időre amit veled tölthetek ott el, erre a napra is jól emlékszek "május 1.".

Van egy idézet Radnóti verséből amit nagyon szeretek talán lehet hogy épp ide illik, de ez maradjon inkább egy kérdés amire nem tudok a választ.

"Reszket a lelkem mert eszembe jutottál, Reszket a bokor mert madárka szállott rá"

Talán egyszer olvashatod Te is soraim, és egyszer megérted, hogy különleges helyre tudlak besorolni az életemben. Ne kérdezd miért, csak fogadd el és hidd el ameddig neked és nekem is jó így addig csak éljük meg a pillanatot. Ki tudja mikor adatik meg utoljára.

Ha nem adatik veled több idő, akkor is hálás leszek ezért az egy hónapért. Te voltál az aki először észre vette mi is zajlik valójában a lelkem legmélyén. Talán ezzel is loptad be magad egy különlegesebb helyre a szívemben.

[sophiatheflightlessbird]

"It's not even about you I'm thinking about right now. It's about myself. If you can't wait then it's fine. It's on me. And you're not too much of a burden, sure you're becoming one but that's not how I know and love you. I choose to ignore the negatives even if I do accept them. Please don't remind me of the things that are negative about you and proceed to do them, hindi ka na bata. And my dream was because I felt like I lost you and am losing you. If I can't find resolve to do everything to keep you, it's on me. Plus one of the reasons why I ran from that wedding was because sobrang laki ng ilong nung bride (it means I don't know her. In anyway). If you truly know and feel we aren't meant to be, go ahead. Decide now, later, think about it. I'm just going to take time to think for myself right now."

[restrictedareas-pr0ject]

Unnamed Road, Navidad, N.L., Mexico

[favsickfics]

Told one of my close friends about my crush on this guy we both know and I was afraid she was gonna make fun of me but she’s actually so supportive about it??? She even gave me a new perspective about him and I’m like wow I didn’t think of him like that

[youaresosoloved]

cheeks

It’s a bit of an art Feeling Like a paintbrush dipped in blood It is both gory and beautiful

I wish I could Look into the eye Of the storm Of my fear See how it swirls Dunk my nail in And pick at the core

I wish I could stop it For a moment And tell it to take a deep breath I wonder if it would stop turning And evaporate Into mist Bright pink

I picture it bright pink Like your cheeks tonight I wonder what your cheeks Look like tonight