A szombati forgalmi vizsgámról
Mert szombaton vizsgáztam.
Reggeli rutint követően elindultam és a hétvégének köszönhetően szellős forgalom üdvözölt. Gondoltam, ez előnyömre válik, főleg megforduláskor lesz hasznos. No, de arról később.
Megérkeztem a rutinpályára és a két “osztálytársam” már beöltözve éppen gépátvétel elején volt, köszönés gyanánt is csak biccentettünk egymásnak.
Ekkor láttam a vizsgabiztost, aki egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki tanulóvéren nevelkedett.
A srácok hamar lezavarták, gyors megbeszélés, majd mi következtünk. Beöltözés, adategyeztetés, moci”check”, tipli.
Andris kezdett elől, ahogy szinte mindig.
Furcsa volt, hogy a megszokott útvonalon mentünk, gondoltam ezért nem mond semmit az oktatóm a fülesbe. Azután már nagyon gyanús volt a szitu, ezért mutogattam a sisakomra menet közben, mert valami nem fasza. Amikor közelebb értek az autóval, akkor pedig megint hallottam a hangját a mesternek.
Félreálltunk, kis közjáték, elemcsere, motor nem indul. Nézem a műszerfalat, mi a fasz van?!
Sebességben maradt. (Nem én állítottam le, hanem Gábor, amikor odasietett hozzám.)
Átlöktem üresbe, start gomb, hörr-hörr, fasza minden.
Kolbászoltunk a városban, minden oké, de az egyik indulásnál azt éreztem, mintha nem reagált volna a gázra a gép. Húztam neki egyet, motor felbőg, fordulat 7000 fölött, nabaszdmeg... Nem fulladt le. (Nagyon nem hahaha)
Az egész kerület hallotta, hogy motorozom.
Jött a megfordulás, szép nagy ívben sikerült. Lassan visszaértünk a pályára, gyors vetkőzés, majd megbeszélés.
A VIBI közölte velünk; nem igazán van vérünkben a dolog, látott bizonytalanságokat.
Nálam megjegyezte, hogy volt egy kis motívum, ami nem rendeltetésszerű üzemeltetést eredményezett.
Mondtam neki; Igen, egyszer üreset húztam.
Meg a megfordulás... Nagy volt az az ív, nem?! Ha nincs ott a kapubejáró, akkor hogyan oldja meg, hogy ne menjen neki a padkának?
Akkor bizonyára másképpen mérem fel a terepet, az ívnek megfelelően -válaszoltam-.
Itt már mosolygott és elismerően bólogatott. (Hmm, milyen faszán mentem magam a hülyeségből.)
Na jó, megadom mindkettőjüknek a megfelelt minősítést, de ígérjék meg, óvatosan és nem bevállalósan pattannak nyeregbe.
Egyetértő bólogatást követően még kijelentette;
Nem kell a vizsgaigazolásukért elmenni sehova sem, mert az én aláírásomnak olyan súlya van, hogy az okmányirodába már az is elég.
Itt vigyorgott egy jóízűt és elköszöntünk.
Az oktatóm gratulált, mondta nem volt itt semmi komoly baki, óvatosan, figyelmesen kell hozzáállni és akkor nem lesz baj.
