#nagynyugodo

[kekturanaplo]

Istvánkúti vadászház -> Eszkála erdészház -> Makkoshotyka -> Cirkálótanya -> Nagy-nyugodó (-> Sátoraljaújhely) | Extra képek

[kekturanaplo]

OKT-49 | A makkoshotykai mélypont

Istvánkúti vadászház -> Eszkála erdészház -> Makkoshotyka -> Cirkálótanya -> Nagy-nyugodó (-> Sátoraljaújhely): 35,7 km

...Reggel hatkor mégis frissen keltünk, és nem is volt annyira borzasztóan hideg. Hamar világosodott, bementünk a házba reggelizni, teázni, aztán összepakoltunk és indultunk is tovább. 

Ja igen, nem említettem tegnap a környéket, de úgy is sötét volt már, sokkal jobb képek születtek így kora reggel. Itt található az Istvánkúti Nyírjes. Nagyon jól néz ki a nyírfa erdő, még nem láttam ilyet (nem mintha lenne máshol idehaza). Az utolsó jégkorszak emlékét őrzik: akkoriban jóval hidegebb éghajlat uralkodott a Zempléni-hegység területén. Ezen a klímán alakult ki ez a nyírjes is, mely manapság csak Európa északabbra fekvő területein lelhető fel nagyobb kiterjedésben. 1953 óta fokozottan védett, ezt páratlan növény- és állattani ritkaságainak köszönheti. Előfordulnak itt például olyan szibériai rovarfajok is, melyekkel Magyarországon belül máshol nem találkozhatunk -> azt mondják.

A faház mellett pedig egy kis tó van, szóval tényleg igazán idillikus a környék első sátrazáshoz! :)

Szép tiszta idő volt így reggel, hamar elértük a Mlaka-rétet, ahol tettünk egy gyors kitérőt a Sólyom-bérc kilátóponthoz, ami csodaszép volt, a regéci vár is jól látszott.

A következő kitérőnk innen nem messze a Kerek-kő volt, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás. Nem is nagyon tudnék dönteni, melyik volt impozánsabb a három közül. K szerint ez.

Széles erdészeti úton értük el az Eszkála erdészházat, ahol tízóraiztunk egyet gyorsan, majd lényegében el is romlott az idő, eltűnt a nap és megérkeztek a buzi felhők.

Innen picit még emelkedtünk, majd erős ereszkedés következett Makkoshotykáig. Huhh, a pokolba kívántuk, az biztos! Érjünk má’ le!

Lerogytunk a (sajnos zárva lévő) Faluház előtti padra, és ettünk. K itt holtponton volt nagyon, végig ő cipelte eddig a nagy zsákot (Bár én felajánlottam többször, hogy viszem, de nem adta!), itt és most viszont örömmel átadta, mert kipurcant. Talán azt élhette át, amit én Becskénél?

Szóval igen komoly döntést kellett hozni itt, kiszállunk vagy megyünk tovább...

Persze hogy tovább mentünk, elég volt egy szakaszt feladni anno! Szó szerint erdőn-mezőn át, ó és durva sártengeren keresztül értük el a Cirkálótanyát. Na most, erről azt kell tudnotok, hogy van itt egy pecsétőr kutya, akit meg kell kenni, hogy egyáltalán beengedjen a pecséthez. Csak miatta hurcoltam egy fél szendvicset és az előző esti szalonna bőrkéket, ami miatt olyan szaga lett a táskámnak, mintha betettem volna valami füstölőbe. Azt írták, türelmesen várja a kaját, ezt határozottan cáfolnom kell, fél perc alatt szinte kikapta a kezemből és eltüntette, majd még ott ugrándozott, hogy adjak, de nem volt mit.

Nem tudom amúgy, mi ez a Cirkálótanya pontosan, de nem úgy tűnt, hogy bárki van ott a kutyán és néhány macskán kívül.

A tanya után ereszkedtünk egy csomót, hogy aztán egy utolsó pihenőt tartsunk egy elhagyatott kis háznál, nem sokkal a hátralévő, “kellemesnek” ígérkező emelkedés előtt.

Kezdetben hullámvasút-szerű fel és le követte egymást, majd jó egy km-en át masszívan fel a Nagy-nyugodó nyergébe. Hát, szívesen kifeküdtem volna, mikor felértünk, de voltak ott mások is, így megőriztem a méltóságomat.

Itt szálltunk ki végül ezen a napon, csak még le kellett ereszkedni Sátoraljaújhelyre jó 3 km-en át, majd busszal vissza Patakra. 

A Nagy-nyugodóból szerencsére több út is vezet le/fel, így nem okoz majd gondot, hogy bejárjuk kb. mindet. (Mert hogy legalább 2x vissza kell jönni, és még egyszer le, de ez már részben egy másik történet része lesz.) Most a piros+ és piros sáv utat választottuk, ami ilyen árokszerűségben haladt, mígnem elérte a várost.

A sátorozás élménye amúgy tetszett, annak ellenére, milyen rossz éjszakám volt, végül is hozzászokás kérdése. El is határoztuk többé-kevésbé, hogy az Alföldi Kéktúrát talán eképpen kivitelezzük. Sok kedvet csinálnak Camino Steve podcastjei is, aki nemrégiben járta végig a teljes kört, nomád stílusban.