Tegnap lementem karaokéra, hogy — egy hónap után — 'véletlenszerűen összefussak' NCore-al. A blogmeghívójára nem reagáltam semmit, de előzőleg azért csekkoltam, mit ír. Ott állt, hogy Pestre költözik, de akkor ezt nem vettem komolyan. Viszont — mint mesélte tegnap — szakítottak Ismeretlen Jótevőmmel, teljesen megdöglött a kapcsolatuk (mivel jó ideje kikapcsoltam a facebook-hírfolyamát, erről nem tudtam semmit).
Szóval jah, kedden utazik fel állásinterjúra.
Nem tagadom, kurva kellemes elégtételt érzek most, hogy NCore a fasz végére került. Egyrészt, mert NCoreura olyan fellengzősen tudta nekem anno mondogatni, hogy neki NCore az igazi, nem kell más, stb. — ahogy mindig mindent jobban tudott nálam, azt is, hogy én meg akarom-e dugni O.-t, vagy hogy depressziós vagyok-e. Egy dologra viszont tényleg kurva jól ráérzett — és ezt respektálom is, hogy anno elmondta nekem — hogy O. valakit rajtam keresztül akart megszerezni a közvetlen környezetemből. Úgy, hogy Ismeretlen Jótevőm azt se tudta, ki az a Wolf, pláne, hogy nekem egyáltalán van testvérem.
A másik, hogy — mint mindig — így végül nem közvetlenül nekem kell kinyírnom a barátságunkat' (ami megmaradt belőle).
De a legjobban annak örülök, hogy velem együtt O.-t is itthagyja. Ezzel gyakorlatilag a legnagyobb lépéshátrányom szűnik meg azzal a pinával szemben — hogy anno el tudta lopni tőlem a barátomat.