#június2

[oszodi-beszedeim]

Azt hiszem, bipoláris vagyok már kb. egy éve.

[oszodi-beszedeim]

Tegnap lementem karaokéra, hogy — egy hónap után — 'véletlenszerűen összefussak' NCore-al. A blogmeghívójára nem reagáltam semmit, de előzőleg azért csekkoltam, mit ír. Ott állt, hogy Pestre költözik, de akkor ezt nem vettem komolyan. Viszont — mint mesélte tegnap — szakítottak Ismeretlen Jótevőmmel, teljesen megdöglött a kapcsolatuk (mivel jó ideje kikapcsoltam a facebook-hírfolyamát, erről nem tudtam semmit).

Szóval jah, kedden utazik fel állásinterjúra.

Nem tagadom, kurva kellemes elégtételt érzek most, hogy NCore a fasz végére került. Egyrészt, mert NCoreura olyan fellengzősen tudta nekem anno mondogatni, hogy neki NCore az igazi, nem kell más, stb. — ahogy mindig mindent jobban tudott nálam, azt is, hogy én meg akarom-e dugni O.-t, vagy hogy depressziós vagyok-e. Egy dologra viszont tényleg kurva jól ráérzett — és ezt respektálom is, hogy anno elmondta nekem — hogy O. valakit rajtam keresztül akart megszerezni a közvetlen környezetemből. Úgy, hogy Ismeretlen Jótevőm azt se tudta, ki az a Wolf, pláne, hogy nekem egyáltalán van testvérem.

A másik, hogy — mint mindig — így végül nem közvetlenül nekem kell kinyírnom a barátságunkat' (ami megmaradt belőle).

De a legjobban annak örülök, hogy velem együtt O.-t is itthagyja. Ezzel gyakorlatilag a legnagyobb lépéshátrányom szűnik meg azzal a pinával szemben — hogy anno el tudta lopni tőlem a barátomat.

[oszodi-beszedeim]

Esetleg.

Pl. lehetnél az, akibe átdöföm magamból a kést, ha már egy éve keresem az erre megfelelő vértömlőt.

[oszodi-beszedeim]

Azt hiszem ő ugyanannyira volt velem őszinte, mint ahogy én vele. Azt mondta, kb. 3 hete szakítottak, mert 'valahogy meghalt a kapcsolat'. Viszont megnéztem és 3 hete még azt írkálta a blogjába, mennyire megértik egymást, hogy imádja, mikor összebújnak, hogy együtt élnek. Hogy csak miatta van még itt.

Kérdés, hogy azért csinálta ezt, mert az ura dobta ki őt és szégyellte elmondani...vagy mostanra rájött, mekkora seggfej vagyok vele? Vagy már akkor megutált, mikor a tumblrömet olvasta?

De akkor mirefel kér/eszik a gyrosomból??? 😄

[oszodi-beszedeim]

Ma megint szembejött. Épp megint sétált. Én pedig megint épp futottam, nem szeretek megállni, egyben akarom lefutni a távot, különösen akkor kapcsolok rá, ha tudom, hogy lát — a jelenléte még mindig meg tud füröszteni az adrenalinban és amíg nem vettem rajta elégtételt, addig így is marad.

Futás közben énekeltem (nyivákoltam) is. Vad Fruttikat. Persze amíg nem láttam, hogy közeledik. Szerencsére nagyon ki vannak rá élezve az érzékeim, nem kell odanéznem, ismerem a mozgását, a formavilágát, perifériáról is. Nem nézek rá. A Szabadkikötős dolgot leszámítva nem is néztem rá már egy éve.

[oszodi-beszedeim]

Nyuhul úr szökése és az O.-sztori

(leghosszabb bejegyzésem EVÖR)

Az álmomról már írtam, de valahogy az elmúlt nap történéseit mintha ez vonzotta volna be. Pedig tudom, hogy csak véletlen, de ez tipikusan az a fajta fura véletlen, aminél elgondolkodik az ember, hogy wow.

Szóval rögtön másnap ezt találtam:

Ez az írásom persze a Tumblr csoportból való, ahol anno még nyálas pondró korszakomból tanácsot kértem O.-val kapcsolatban. Ennek már több, mint egy éve, már a csoportból is kihajított a buzi moderátor a heterofóbia ellenes nézeteim miatt (khhmmm...).

Szóval ezután megnéztem az engedélykéréseket, amit sosem szoktam és ott már egy kisebb csapat kezdett bombázni ezzel a faszsággal.

—————

Ez igazából csak lájtosan kapcsolódik Nyuhul úrhoz — aki szintén aznap fogta a nagy talpait és úgy döntött, szépen elplappog velük világgá —, miután aznap már nem találtam meg szegényt sehol a környéken, valószínűsítettem, hogy ha kettőnkön múlik, már nem fog előkerülni. Raadásul a nyulak rendkívül ostobák, a lógófülűek pedig még annyira sem látnak, mint a többi házinyúl.

Szóval ez annyiban is maradt volna. Viszont a tegnapiak után ma reggel megint megnéztem az engedélykéréseket, hogy azóta hányan írtak és rögtön ezt kaptam az arcomba.

Szóval mindenki borzasztóan örül.

a tumblrösök megkapták a sztorit

én Nyuhul urat

az alapítvány meg megszabadult Nyuhul úrtól és kapott egy kis adományt

[oszodi-beszedeim]

Ncore meghívott a személyes blogjára. Szegénykém, szerintem még nem tudja, hogy a tumblrömről már le is tiltottam. Persze bele nem akarok akkorát rúgni, mint O.-ba. Csak kisebbet (az úgy pont engem is kellemes érzésekkel töltene el és annyira már ő sem venné fel). Elvégre valamikor a legjobb barátom volt. Meg igazából ő az, aki legkevésbé hiányzik, vagy hiányzott valaha is, szóval annyira nem is haragszom rá, inkább az emberi játszma hiányzik, a konfliktus.

Hiába, mindig találunk jobbat, szebbet. Ha valaki egyszer hibázik, utána már nem értékeljük, ha tényleg törődne velünk.

[oszodi-beszedeim]

Fishing egyperces

– Hihetetlen, hogy vagy képes így időzíteni.

– Miért?

– Alig 20 perccel azután, hogy elmentél, két csaj odajött hozzám és az egyik utánad érdeklődött.

– Jaj szegény. És miért tesz ilyet?

– Megpróbált volna becserkészni? Ráadásul szőke volt.

– Nem szoktam megnézni a szőkéket. Legalább alacsony volt?

– Nálam alacsonyabb.

– Akkor jó. Én aludtam egy jót, meg ettem egy olyan kürtőskalács-fagyit.

– Hát már bánhatod.

– Már miért?

– Mindkét csaj nagyon patent volt. Dughattál volna egy jót!

– És ha megdugom, abból mi következett volna?

– Hát jól érzed magad.

– Én így érzem jól magam.