9:34 DU, pánikroham töltődik
Vannak ezek a nagyon rossz tanácsok amiket embereknek akiknek pánikbetegsége van adnak. Hogy azok a kényszercselekvések amiket csinálsz nem segítenek, meg hogy jobb lesz mert erős vagy meg ezek a marhaságok amiket hallok nap mint nap, mikor megosztom emberekkel hogy nekem ez van.
Ne hallgasson senki ezekre. Nem tudja, amíg neki nem volt, nem tudja amíg neki nem volt rendszeres, és nem tudja amíg meg nem mutatja a nyamvadt papírt hogy ő ehhez amúgy ért.
Ha az tart vissza a teljes összeomlástól, hogy kényszeresen lezuhanyzol, vagy leülsz a WC-re, akkor tedd meg. Ha az, hogy összepárosítod a zoknijaid vagy kétszer megméred a vérnyomásod segít annyira, hogy aludj aznap éjjel, akkor yep, csináld csak. Majd ha nem arról van szó, hogy alap szinten funkcionálsz-e, hanem hogy jól vagy, de szeretnéd ezeket nem csinálni, akkor kell ezeken dolgozni, egy pánikroham alatt nem segít ez a sok jószándékú szájtépés.
Emellett. Nem baj, ha valamit feladsz, ha nem folytatod tovább. Nem leszel erősebb, ha oyan dolgot erőltetsz, amivel ártasz magadnak. Költözz haza, válts egyetemet. Nem szégyen feladni. Édesanyám szavaival élve: tedd azt, ami NEKED jó. Itt a te életedről, a te jövődről, a te boldogságodról van szó. Ha kell, adj fel valamit, hogy elkezdhess valami másikat. És ha valaki kicsit is kevesebbet gondol rólad ezért... nos, sosem késő újabb emberek után nézni, akik nem bíráskodó pöcsök.
