#nemjó

[missings-world]

Fáj, hogy nem engem ölel.

[ki-nem-mondott-gondolatok]

Péntek este

Kilométerekre egymástól,

te ott, én itt.

Sehogy se jó.

[ebbolmilesz]

“chat a Másik Jánossal”

haha

[missings-world]

Apa

Ha nincs itt a baratnod tudsz rank figyelni igaz?

[suziediary]

Mikor nem akarsz egyedül lenni, de minden társaságban magányos vagy.

Nem jó semmi sem.

Mikor utálsz aludni mégsem tudsz felkelni az ágyból.

Nem jó sehogy sem.

Mikor csak addig esik jól az étel amíg bele nem kóstolsz.

Nem jó, semmilyen.

Mikor bárhol vagy, haza szeretnél menni, még otthon is.

Nem jó sehol sem.

Mikor erős maradsz mindenkiért, de magadnak már nem maradsz.

Nem megy, semmilyen.

Amikor már nem akarsz szebbet, jobbat, boldogabbat, csak úgy maradsz.. most már ilyen vagy

[agnesscliche]

minden úgy jó ahogy van!?

https://www.youtube.com/watch?v=PIbN6oAGm6s

tegnap ezen a koncerten, ezalatt a szám alatt megmagyarázhatatlanul eleredt a könnyem

meghatódottság? vagy kilátástalan szomorúság?  egyszerre mindkettő

ezeket éreztem!  a pillanat meghatott és a jelenlegi állapotom elszomorodott! a dal bemondása alap igazság lenne! minden úgy jó ahogy van !  (minden ami jó az jó)  de most valahogy úgy érzem, hogy semmi sem jó ahogy van! 

[arsinoxq3nterclown]

Az az érzés amikor lassacskán laza egy éve várod hogy valaki abbahagyja a faszkodást. Nem azért mert hülye vagy, nem azért mert nem tudod mondogatni maganak, hogy "mindez azért van, mert ez az ember szarik rád", vagy "ez a sors akarata", vagy "enbek nem kell megtörténnie, ezt isten se akarja" stb. Hanem mert valami nem enged. És te se tudod mi az. Aztán leülsz és megint, persze hogy azt is tudod mondogatni magadnak, hogy "igazából jobb egyedül", "tulajdonképpen boldog vagyok" , "amúgy sem tudom igazán elképzelni, mit kezdenék vele" .. És rájössz, hogy ez tulajdonképpen igaz is, DE ott az a kurva de, hogy akkor sem enged, hogy akkor is ott van, és akkor is rág, és akkor eljutsz oda, hogy "igen, kurva boldog lennék most egyedül, ha nem létezne, és ez az egész nem így alakul." és ezzel mit tudsz kezdeni? Leginkább semmit, mert kurvára létezik, és kibaszottul így alakult, úgybizony. Ez annyira sovány vigasz, hogy a sovány szó nem elég erős. Innentől kezdve egy szép napon ráébreedsz, hogy a bipoláris fostalicska viselkedése belőled bipoláris fostalicska érzéseket vált ki már ennyi idő után iránta. Mert egy oldalon még mindig nem enged, a másikon viszont igazából már nincs se gyomrod, se idegeid újra látni az illetőt. De mégsem tudod kitépni, de valahogy mégis undorít. Tudod, hogy mindez nem tesz jót neked, és nem könnyíti meg az életed, twhát ki kéne tépni, csak ez baromora nem egyszerű, mert... Nem enged. Innentől kezdve már két problémád is van. Az egyik az, hogy volt valami tökjó, amit igazán akartál és hittél benne, de nincs, és ez fáj, a másik meg az, hogy volt valami, amibem hittél, és jó érzés volt, de most márㅕundorít. Öröm az ürömben, hogy ha már nem megy, akkor talán jó eséllyel ha meg is kapnád inkább eltolnád magadtól, mert már el van baszva az egész. A rossz hír az, hogy utálni fogod magad azért mert eltoltad, mert rohadt jónak tűnt az egész és az is lett volna, ha másik fél nem bassza el az egészet valami irreális idióta illúziók miatt. Talán egy nap újra jó lesz az életed... Egszer biztosan. Csak kár csírájában elbaszni a dolgokat úgy, hogy a másiknak semmi irányítása nincs a dolog felett. Köszönöm, aranyos vagy, asszem ez az a nap amikor elvesztettél. És nem azért mert én így döntöttem, mert "én ennél többet érdemlek", hanem azért mert ez alatt a majd egy év alatt, amíg vártam rád, csak azt akartam, hogy legalább légy hozzám kedves. Erre te pont az ellenkezőjét tetted többnyire mert annyira menekültél ez elöl az egész elől. És én most már nem tudok ugyanúgy érezni ezzel a dologgal kapcsolatban mint eddig. Már nem megy, és kurvára sajnálom, de már érzésből nem akarom, pedig még mindig akarom. De most már nem az vagyok aki voltam az elején, és valahogy már nem érzem, hogy boldoggá tudnál tenni, mert bennem van ez a tüske, és már nem tudom, hogy nem csak az fáj-e hogy egy újabb ígéretes lehetőséget vesztettem el, már megint valami hülyeség miatt, vagy hogy tényleg te hiányzol-e. Nem tudom már. És ezért nem is tudom, hogy valaha jóvá tudod-e ezt tenni. Nem számít, én még valahogy kibírom ezt az elbaszott életet. 2020/02/25

[napraporgo]

őszintén nem tudom mi lesz így, és meg is ijeszt kicsit, hogy a nagy pihenés közepette olyan fáradt vagyok, hogy a tejeskávémban mosom ki az ecsetemet   :((((( nem tudom mikor jövök rá újra, hogy vagyok