B-E-S-Z-Á-M-O-L-Ó, szubjektív Nyata-élmény egy vén rókától
Csütörtök, negyed kettő. A második kávémat iszom, de még mindig álmos és tompa vagyok. Dolgoznom kellene, meg szilvát szedni a pálinkához, lekvárt is akartam ma főzni, de csak itt van az a fránya beszámoló, amit múlt héten megígértem a lányoknak. Nevetnek is rajtam az alumnik, akiknek anno bőszen osztottam a feladatokat elnökként: a fagyi visszanyal.
Ha motivációt keresek az íráshoz, mindig fellapozom a Forbes főszerkesztői előszavát. Galambos Márton. Zseniális ember, a Magyary15 szülinapi rendezvénysorozaton moderált is egy beszélgetést a szakkolinak (ahol ott volt a másik nagy kedvenc, Böszörményi Gergő is). Most ott volt a Nyatán, Baló Györggyel és Balogh Ákossal vázoltak fel egy 30 éves médiatérképet.
Visszatekintés. Ez volt a 20. Szakkollégiumi Nyári Találkozó. Múltidéző beszélgetéssel emlékeztünk meg az első Nyata, az akkori negyedik országos szakkollégiumi találkozó résztvevőivel. Akkor egyszerűen nem lehetett egy civil, alulról szerveződő és kritikus fórumot elindítani - de folytatni (óvatosan) lehetett. Így történt, hogy az első szarvasi összejövetel a negyedik találkozóként lett meghirdetve, majd a szervezők okosan, lassan rendszert is váltottak. Persze ez már csak történelem.
A 20. Nyata viszont már a jövőről szólt. Technológia, társadalom, fenntarthatóság. Jóízű beszélgetések hideg sör mellett - mert mi nem csak barátok, nem csak gondolkodó értelmiségiek, de felelősséget vállaló emberek is vagyunk. Fiatalok, akik felelősek a bolygónkért, a társadalomért, a mindennapi történésekért. Fiatalok, akik vitatkoznak, akik mindenről mást gondolnak, mégis egy asztalhoz ülünk és próbáljuk egy kicsit jobban megérteni egymást és a világot. Mert tudjuk, hogy minden lehetséges együtt. Mert csak együtt, kompromisszumokkal lehetséges. Bölcsész, jogász, mérnök? Nem számít. Az értékrend sem, csak a vitakultúra. Mint a szakkollégista lét három pillére mutatja: szakmaiság, közösség, társadalmi felelősségvállalás.
Együtt. Ez a szervezésre is igaz volt. Kiválóan menedzselték a sok vállalás nyújtotta kihívást a szervező szakkollégiumok. Kiemelném a számomra legmeghatározóbb momentumokat:
A táborba érkezés első napja az önkénteskedésről szólt, mi Magyarysok az egri gyermekotthonba mentünk sokad magunkkal, mások kerítést festettek vagy a temetőben gyomláltak Bükkszéken.
NYATApp: ezt nagyon kérlek tartsátok meg! Az applikációval nem csak a résztvevők voltak kereshetők, de a programok, a szállás, a tranzakciók és millió egyéb más opció is. Tranzakciók, igen, mivel nem volt készpénz, mindent a nyakunkban lógó névtáblával lehetett fizetni. Az egyéni számlákon maradt összegeket pedig a tábor végén aki akarta, felajánlhatta jótékony célra - egy gitárt vettünk a gyermekotthonnak.
Szakmaiság: 2014 óta járunk ide, de nekem szakmailag ez volt a legütősebb Nyata. Hiába a távoli helyszín, nagyszerű szakértőket sikerült elhívni, zseniális viták alakultak ki, hatalmas nyitottságról és érettségről mutatott példát a közösség - újra. Személyes kedvencem egy médiaetikai szimulációs játék volt, ami azért érdekes “akasztják a hóhért” szituáció nekem, mert az egyik levezetőnek egy másik játékában évekig szervező voltam.
Közösség: nehéz bármit is írni, ízlelgetem a szót, de csak a keserű kávét érzem, amit még mindig kortyolgatok.
Kávé. A legnagyobb közösségformáló. 2014-ben egyedül érkeztem. Nem tudtam mi az a Nyata, mi az az Interkoll, de kíváncsi voltam és nagyon ott akartam lenni. Megmagyarázhatatlan, mágneses erő, ami azóta is töretlen. És ott, akkor, a kávé törte meg a jeget az ismerkedésben - mint azóta már oly sokszor. De ha az egy szó, “kávé” mellé más jelzőket szeretnénk aggatni, azt hiszem a bizalom, tisztelet, őszinteség, humor, odafigyelés, viták és a barátság lenne. És talán a reggel 7-ig tartó tánc :D
Naiv? Túl szép, hogy igaz legyen? Anno 1985.
32 éve töretlen a lelkesedés, de már bőven van olyan, amiben meghaladtuk az elődöket. Már nem csak szakkollégisták és szakértők voltunk együtt. Voltak szponzorok, ott volt a HÖOK. Tehetséggondozás és szelektív hulladékgyűjtés. Pozitív csalódás.
Szandi. Büszkeség. Mert ezt még le kell írnom. Történt ugyanis, hogy felvettünk egy barna hajú lányt, én lettem a mentora. Majd a szobatársa. Szegény lányt pedig “minden útba eső mély vízbe beledobtam”, írt tanulmányt alapképzés elsősként, szervezett országos konferenciát az Interkollal, volt Magyary alelnök és lassan minden, csak akasztott ember nem bő 2,5 év alatt… fél éve pedig ő az első választott magyarys tisztviselője a mozgalomnak, a Kommunikációs Bizottságban többek között a minisztériumban tárgyal a tehetséggondozó formánk jogi szabályozásáról. Ha másért nem, hát ezért megérte!
Végül szeretném megköszönni még egyszer a szervező szakkollégiumoknak a kiváló munkát, mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult a rendezvény sikeréhez és a Magyarynak, hogy idén rekord létszámmal tudtuk képviseltetni magunkat a Nyatán. :) Egy élmény volt!