
seen from China
seen from Canada

seen from Australia
seen from China

seen from United States

seen from Japan
seen from Australia
seen from China
seen from Australia
seen from Finland
seen from Japan
seen from Netherlands
seen from Finland
seen from China

seen from Australia

seen from Lithuania
seen from United States
seen from Germany
seen from United States

seen from United States
Oda-vissza
Vettél nekem egy vonatjegyet oda-vissza mindenhova mindenhonnan de csak az út van benne és sehol sem szállhatok le különben sem vagyok megfelelő turista mondod rideg nevetéssel kísérve és én odaérek valahova mindenhova ismerem a világ összes vasútállomását láttam mindenkit elindulni és megérkezni mint téged csak köztes állapotok kikapcsolt fűtésű leoltott villanyú kupékban élek titkos hálózatokon keresztül szállok át indulok mindig éppen valahonnan vissza és valahova oda mindig csak álmomban járom be a tereket míg sötétbe borul a város de már csak síneken él a képzeletem mindent úgy látok magam előtt ahogy egyenes vektorokon irányított szakaszokon időnként érintett kereszteződésekben halad de sokkal több ember van mint vonat álmomban elkezdtek összeütközni eleinte bosszúsak voltak csupán de egyre elviselhetetlenebb lett megoldást kellett találni vonatokká kellett válniuk az embereknek kutyáknak guruló terméseknek amikor ketten összeütköznek nincs bosszúság összeolvadnak csak az életnek ez a szükségszerű mechanizmusa van és egyre nőnek egyre vonatszerűbbek és már alig indulnak már alig érkeznek minden és mindenki vonat csak én szállok át titkos hálózatokon keresztül nem vagyok kívül én nem vagyok odakint én nem tudok ütközni én nem tudok összeolvadni én egy üvegbura alatt élek biztonságban érintkezési pontok nélkül és ez évek óta így megy szükségszerűen abban a lénycsoportosulásban is kellett már utaznom amelynek te részese vagy de nem tudom nem érzem csak szorongatom univerzális retúrjegyemet mindenhová és mindenhonnan holott már nincsenek terek senki sem ellenőrzi a jegyem a sok pecséttől úgyis már csak egy téglalap alakú fekete papír annyi lyukkal hogy anyaga sincs már nem tudom mit keresek mit kerestem mikor elindultam kerestem-e egyáltalán bármit is bármikor két egység maradt a világban zakatolás és összeolvadás és én egyikben sem nem egyikben sem vehetek részt amilyen kicsi vagyok amilyen védett amilyen anyagtalan összeolvadásra úgyis alkalmatlan lennék sőt ez talán sosem volt másként a zakatolás meg igen azt talán megpróbálhatnám halkan hogy senki se hallja a többiek hangos zakatolása miatt még én magam se.
(Alföld, 2017/8)