Meglehetős késéssel, de íme egy kis botanikai beszámoló a dubrovniki útról
Háttta ZÚGYVOLT*, hogy pár éve Dubrovnikban jártam és írni is akartam akkor egy szép színes-szagos beszámolót, de lusta dög voltam és így elsüllyedt a piszkozatok dögkútjának mélyére. Dájdzsóbu, jobb későn, mint soha. :3
Nem túl taktikusan a fő attrakcióval kezdem:
Ez a Centaurea ragusina, Horvátországra endemikus (bennszülött) faj, amely csak a dalmát tengerpartok mészkőszikláin / sós-köves talaján fordul elő (természetes körülmények között, mert ültetik is - nem túl meglepő módon, amilyen mutatós). Direkt azért is ezt a szemléltető erejű habitusképet választottam, hogy lássátok, hogyan dölyfösködik ez a gyönyörű és extrém életvitelű növény, szirénként csalogatva a túrázókat olyan helyekre, ahonnan könnyű leveszekedni és ripityára zúzódni.
Magyar neve nincs (legalábbis nem találtam). A tudományos fajnév (ragusina) a Raguzai Köztársaságra utal, aminek a létezése nekem komplettül kimaradt valahogy (töritanáraim lágyan kardjukba dőlnek a háttérben). :( A nemzetségnév Centaurea, magyarul imola; a nálunk honos fajoknak - réti imola, vastövű imola, búzavirág... - többnyire kék-lila szirmai vannak. "Akkor hát EZ volt olyan furcsa a Centaurea ragusinán!!!" - csap a homlokára az olyasvalaki, akinek már épp van annyi növényismerete, hogy feltűnjön a dolog, de még nincs annyi, hogy rögtön kapcsoljon. (*khm* például én *khm*)
És ha már legutóbb valamikor a vaníliáról posztoltam, legyenek még kosborfélék (Orchidaceae). Legyen Ön is orchidióta (© Soó Rezső)! Most csak azokat rakom ide, amelyeknek biztosan tudom a fajnevét, de nyugi, így is lesz elég. ;)
A fenti három képen például az Orchis anthropophora látható (bár most már alt textbe is beírtam, @pidzson - tól átvéve ezt a jó ötletet). Szerencsére nem tudtam annyira bénán fotózni, hogy ne látszódjon a LÉNYEG - nevezetesen, hogy a mézajak (az alsó, módosult szirom) ember formájú, innen kapta a tudományos nevét és az angol nevét is (man orchid). Magyar nevét nem találtam, de tekintve, hogy nálunk nem honos (ld. inaturalisten, hol máshol :)), érthető okokból nincs róla túl sok infó. (Aki humor-egyedfejlődésében még a "HEHE KUGI" szakasznál tart, nyugi, én is, annak megsúgom, hogy létezik naked man orchid is!)
Következő alanyunk az Orchis quadripunctata. Onnan kapta mind a tudományos, mind az angol nevét (four-spotted orchis), SŐT, a magyar nevét is (négypettyes kosbor), hogy négy pöttye van a mézajkán. Vagy hát... többé-kevésbé négy. Mikor hogy. Egyedi változatosság, jó'van, nem kell itten szőrszálhasogatni! Mellesleg ez a faj még az előzőnél is szűkebb elterjedésű.
És most következzen az Ophrys apifera, azaz a méhbangó! (Itt meg is állhatok kicsit okoskodni: magyarul az Ophrys nemzetség = bangó, míg az előbb említett Orchis = kosbor). Ennek a fajnak az a különlegessége, hogy sok más bangófajjal ellentétben szinte kizárólag önbeporzó, annak ellenére, hogy a mézajka valamiféle méh potrohát utánozza. Volt is erről egy xkcd, aztán volt egy tumblr-poszt, amiben egy hozzáértő írta, hogy hát azért nem teljesen igaz Munroe képregénye erről... Na, persze richtig nem találtam meg azt a posztot a csodálatos tumbli-keresővel, úgyhogy kénytelen voltam saját magam utánajárni, mint az állatok, pfej :(.
Találtam egy már-már kimerítően alapos összefoglaló cikket a méhbangó autogámiájáról. A lényeg, hogy a növény tényleg önbeporzó: rengeteg tudós (többek között Darwin) figyelte árgus szemekkel, történik-e rovarbeporzás, de kb. egy (1) alkalmat említenek, amikor a látogató méh sikeresen eltávolította az egyik polliniumot (pollencsomagot), de az is csak szerencsés szerencsétlenkedésből (task failed successfully), nem rendeltetésszerűen használatból.
Na szóval, már csak az a kérdés, hogy az önbeporzás mennyire passzív vagy aktív folyamat - vagyis pl. a szél fújja a polliniumot a bibére vagy maga a növény is "tesz"-e valamit érte? Ez utóbbi ugyanis azt jelentené, hogy evolúciósan alkalmazkodott az önbeporzáshoz, miután elveszítette a hercegét beporzóját. Kimásoltam ezt a virágvázlatot a cikkből, hogy el tudjátok képzelni, mi megy hova:
A különféle izgalmas kísérleteket és megfigyeléseket összegezve: a méhbangó pollenzsákja csakugyan a saját bibéje felé hajlik, bár önmagától nem hajlik annyira, hogy a találka végbemenjen - a szélnek mindenképpen rá kell segítenie. A kaudikula (a pollenzsákot tartó nyél) belül üreges, ami - a virág érése után - lehetővé teszi, hogy a pollenzsák könnyedén hintázzon a legkisebb mozdulatra. A közeli rokon, rovarbeporzású bangófajnál NEM üreges ez a nyél, ott egy irányba hajlik az érése során - előre, hogy a látogató jószágra minél inkább rátapadhasson. A méhbangó és emezek hibridje átmeneti formákat mutat, szóval elmondható, hogy a méhbangó valóban alkalmazkodott az önbeporzáshoz, még ha rá is van utalva egy kis külső lökésre - na de szél az szinte mindig van elég.
Visszatérve Darwinra, a bangók elég sok fejtörést okoztak neki. A méhbangó azért, mert ugye ha a folytonos önmegtermékenyítés miatt hiányzik a genetikai változatosság, amiből "dolgozik" a természetes szelekció, akkor hogy' nem halt még ki?! A többi bangó meg azért, mert nem fért a fejébe, hogyan maradhat fent evolúciósan egy átverésen alapuló beporzó-növény kapcsolat, ami ugye az egyik félnek folyamatosan rossz! Ugyanis a bangók úgy csalogatják magukhoz a beporzókat, hogy egy bizonyos rovarfaj nőstényeit utánozzák megdöbbentően élethűen - és nem adnak nektárt cserébe, csak - ha úgy tetszik - a szex illúzióját. A kanos kisjószágra ráragad a pollinium az akció során, majd mikor újra becsapódik egy másik bangón, akkor azt beporozza vele. Egészen aranyos és vicces, hogy Darwin azért is akadt fenn ezen, mert mintegy megsértődött a rovarok nevében: szerinte ők (főleg a méhek) túl intelligensek ahhoz, hogy ne lássanak át egy ilyen csapdát. Csak hát... tényleg nem látják át szegények. Hogy' is van a mondás, fasz feláll, ész megáll? Mentségükre szóljon, a bangók valóban brutál jól specifikálódtak az utánzáshoz - további okosságok és csodálatos képek a komplex szexuális mimikriről itt (romániai bangófajokon).
...na jó, ez csak négy faj lett, de most meg kell találnom, hova mentettem el a többi képet. :P Folyt. köv., amint megtalálom, kis szerencsével még ebben az évszázadban.
*ezt a sztereotip mentegetőzést PONT ugyanazzal a hangsúllyal HALLOD te is (a best of T nevű osztálytársam volt az általános iskolából, mikor az épp aktuális vonatkatasztrófát kellett magyaráznia az ofőnek)