#ophrys apifera

[billionneuronscurious]

Bee orchid

[meg-megbanom-ezt]

Meglehetős késéssel, de íme egy kis botanikai beszámoló a dubrovniki útról

Háttta ZÚGYVOLT*, hogy pár éve Dubrovnikban jártam és írni is akartam akkor egy szép színes-szagos beszámolót, de lusta dög voltam és így elsüllyedt a piszkozatok dögkútjának mélyére. Dájdzsóbu, jobb későn, mint soha. :3

Nem túl taktikusan a fő attrakcióval kezdem:

Ez a Centaurea ragusina, Horvátországra endemikus (bennszülött) faj, amely csak a dalmát tengerpartok mészkőszikláin / sós-köves talaján fordul elő (természetes körülmények között, mert ültetik is - nem túl meglepő módon, amilyen mutatós). Direkt azért is ezt a szemléltető erejű habitusképet választottam, hogy lássátok, hogyan dölyfösködik ez a gyönyörű és extrém életvitelű növény, szirénként csalogatva a túrázókat olyan helyekre, ahonnan könnyű leveszekedni és ripityára zúzódni.

Magyar neve nincs (legalábbis nem találtam). A tudományos fajnév (ragusina) a Raguzai Köztársaságra utal, aminek a létezése nekem komplettül kimaradt valahogy (töritanáraim lágyan kardjukba dőlnek a háttérben). :( A nemzetségnév Centaurea, magyarul imola; a nálunk honos fajoknak - réti imola, vastövű imola, búzavirág... - többnyire kék-lila szirmai vannak. "Akkor hát EZ volt olyan furcsa a Centaurea ragusinán!!!" - csap a homlokára az olyasvalaki, akinek már épp van annyi növényismerete, hogy feltűnjön a dolog, de még nincs annyi, hogy rögtön kapcsoljon. (*khm* például én *khm*)

És ha már legutóbb valamikor a vaníliáról posztoltam, legyenek még kosborfélék (Orchidaceae). Legyen Ön is orchidióta (© Soó Rezső)! Most csak azokat rakom ide, amelyeknek biztosan tudom a fajnevét, de nyugi, így is lesz elég. ;)

A fenti három képen például az Orchis anthropophora látható (bár most már alt textbe is beírtam, @pidzson - tól átvéve ezt a jó ötletet). Szerencsére nem tudtam annyira bénán fotózni, hogy ne látszódjon a LÉNYEG - nevezetesen, hogy a mézajak (az alsó, módosult szirom) ember formájú, innen kapta a tudományos nevét és az angol nevét is (man orchid). Magyar nevét nem találtam, de tekintve, hogy nálunk nem honos (ld. inaturalisten, hol máshol :)), érthető okokból nincs róla túl sok infó. (Aki humor-egyedfejlődésében még a "HEHE KUGI" szakasznál tart, nyugi, én is, annak megsúgom, hogy létezik naked man orchid is!)

Következő alanyunk az Orchis quadripunctata. Onnan kapta mind a tudományos, mind az angol nevét (four-spotted orchis), SŐT, a magyar nevét is (négypettyes kosbor), hogy négy pöttye van a mézajkán. Vagy hát... többé-kevésbé négy. Mikor hogy. Egyedi változatosság, jó'van, nem kell itten szőrszálhasogatni! Mellesleg ez a faj még az előzőnél is szűkebb elterjedésű.

És most következzen az Ophrys apifera, azaz a méhbangó! (Itt meg is állhatok kicsit okoskodni: magyarul az Ophrys nemzetség = bangó, míg az előbb említett Orchis = kosbor). Ennek a fajnak az a különlegessége, hogy sok más bangófajjal ellentétben szinte kizárólag önbeporzó, annak ellenére, hogy a mézajka valamiféle méh potrohát utánozza. Volt is erről egy xkcd, aztán volt egy tumblr-poszt, amiben egy hozzáértő írta, hogy hát azért nem teljesen igaz Munroe képregénye erről... Na, persze richtig nem találtam meg azt a posztot a csodálatos tumbli-keresővel, úgyhogy kénytelen voltam saját magam utánajárni, mint az állatok, pfej :(.

Találtam egy már-már kimerítően alapos összefoglaló cikket a méhbangó autogámiájáról. A lényeg, hogy a növény tényleg önbeporzó: rengeteg tudós (többek között Darwin) figyelte árgus szemekkel, történik-e rovarbeporzás, de kb. egy (1) alkalmat említenek, amikor a látogató méh sikeresen eltávolította az egyik polliniumot (pollencsomagot), de az is csak szerencsés szerencsétlenkedésből (task failed successfully), nem rendeltetésszerűen használatból.

Na szóval, már csak az a kérdés, hogy az önbeporzás mennyire passzív vagy aktív folyamat - vagyis pl. a szél fújja a polliniumot a bibére vagy maga a növény is "tesz"-e valamit érte? Ez utóbbi ugyanis azt jelentené, hogy evolúciósan alkalmazkodott az önbeporzáshoz, miután elveszítette a hercegét beporzóját. Kimásoltam ezt a virágvázlatot a cikkből, hogy el tudjátok képzelni, mi megy hova:

A különféle izgalmas kísérleteket és megfigyeléseket összegezve: a méhbangó pollenzsákja csakugyan a saját bibéje felé hajlik, bár önmagától nem hajlik annyira, hogy a találka végbemenjen - a szélnek mindenképpen rá kell segítenie. A kaudikula (a pollenzsákot tartó nyél) belül üreges, ami - a virág érése után - lehetővé teszi, hogy a pollenzsák könnyedén hintázzon a legkisebb mozdulatra. A közeli rokon, rovarbeporzású bangófajnál NEM üreges ez a nyél, ott egy irányba hajlik az érése során - előre, hogy a látogató jószágra minél inkább rátapadhasson. A méhbangó és emezek hibridje átmeneti formákat mutat, szóval elmondható, hogy a méhbangó valóban alkalmazkodott az önbeporzáshoz, még ha rá is van utalva egy kis külső lökésre - na de szél az szinte mindig van elég.

Visszatérve Darwinra, a bangók elég sok fejtörést okoztak neki. A méhbangó azért, mert ugye ha a folytonos önmegtermékenyítés miatt hiányzik a genetikai változatosság, amiből "dolgozik" a természetes szelekció, akkor hogy' nem halt még ki?! A többi bangó meg azért, mert nem fért a fejébe, hogyan maradhat fent evolúciósan egy átverésen alapuló beporzó-növény kapcsolat, ami ugye az egyik félnek folyamatosan rossz! Ugyanis a bangók úgy csalogatják magukhoz a beporzókat, hogy egy bizonyos rovarfaj nőstényeit utánozzák megdöbbentően élethűen - és nem adnak nektárt cserébe, csak - ha úgy tetszik - a szex illúzióját. A kanos kisjószágra ráragad a pollinium az akció során, majd mikor újra becsapódik egy másik bangón, akkor azt beporozza vele. Egészen aranyos és vicces, hogy Darwin azért is akadt fenn ezen, mert mintegy megsértődött a rovarok nevében: szerinte ők (főleg a méhek) túl intelligensek ahhoz, hogy ne lássanak át egy ilyen csapdát. Csak hát... tényleg nem látják át szegények. Hogy' is van a mondás, fasz feláll, ész megáll? Mentségükre szóljon, a bangók valóban brutál jól specifikálódtak az utánzáshoz - további okosságok és csodálatos képek a komplex szexuális mimikriről itt (romániai bangófajokon).

...na jó, ez csak négy faj lett, de most meg kell találnom, hova mentettem el a többi képet. :P Folyt. köv., amint megtalálom, kis szerencsével még ebben az évszázadban.

*ezt a sztereotip mentegetőzést PONT ugyanazzal a hangsúllyal HALLOD te is (a best of T nevű osztálytársam volt az általános iskolából, mikor az épp aktuális vonatkatasztrófát kellett magyaráznia az ofőnek)

[theyoungwaldschrat]

Ophrys apifera - a bee orchid growing wild in my garden. I can't look at it without thinking of the xkcd comic:

[unkn0wnvariable]

Bee Orchid

A bee orchid flowering along side one of the paths around RSPB Ouse Fen.

[angelnumber27]

Bee Orchid (Ophrys apifera)

[unamass]

Ophrys abeille / Ophrys apifera Hudson 1762

photo: Pascal Maire

[phototagebuch]

13.6.2020: Ragwurz

[zoomology]

A Morning Stroll

After a dawn bat survey at the end of May this year, we stopped by Portbury Wharf Nature Reserve for a stroll. The early morning is a wonderful time to watch wildlife with the dawn light bringing out the best the landscape. We had gone there to see the birds, but this bee orchid caught our eye.

Click to zoom in

We’ve been hoping to see one for a long time now. We’d even driven out to locations specifically to see them, but had never had any luck. Sometimes what you’re looking for comes when you’re not looking at all!

The Bee Orchid (Ophrys apifera)

Order: Asparagales Family: Orchidaceae Genus: Ophrys Species: O. apifera

Where does the bee orchid get its name from?

The name “Ophrys” comes from the Greek word ophrys, meaning “eyebrow”. The Latin species name “apifera” means “bee-bearing” or “bee-bringing” and refers to the bee-shaped lip of the orchid.

What does it look like?

The bee orchid (Ophrys apifera) is a hardy flower, growing to a height of 15–50 centimetres (6–20 in). It is variable in the pattern of its coloration, but usually brownish-red with yellow markings.

Click to zoom in

When does it flower?

In the Autumn, it develops small rosettes of leaves. They continue to grow slowly during winter. It then blooms during Spring and Summer from mid-April to July producing a spike with one to twelve flowers.

Where is it found?

It is widespread across central and southern Europe, as well as North Africa and the Middle East. Its range stretches from Portugal, Ireland and Denmark east to Iran and the Caucasus.

It is quite common in the Mediterranean region eastwards to the Black Sea, but is less common in its northern range being uncommon or local in Germany and Ireland. In the UK, it has a distinct southeastern preference, being more common in England (where we observed our specimen).

Click to zoom in

What kind of habitat does it live in?

It generally grows on semi-dry turf, in grassland, on limestone, calcareous dunes or in open areas in woodland. It prefers calcareous soils, in bright light or dim light. It is a major coloniser of old quarries and roadside verges.

Click to zoom in

How does it reproduce?

Ophrys apifera is the only species of the genus Ophrys which prefers to practice self-pollination. “Self-pollination” is when a flower is pollinated by pollen from the same flower or from another flower on the same plant. The flowers are almost exclusively self-pollinating in the northern ranges of the plant’s distribution, including the UK.

A Case of Mistaken Identity

In the Mediterranean area, however, the orchid is pollinated by the solitary bee, Eucera. In this case the plant attracts the bee by producing a scent that mimics the scent of the female. The lip of the flower also acts as a decoy which makes the male bee confuse it for a female. Pollen transfer occurs during the ensuing pseudocopulation (when the male attempts to mate with the flower). This is known as reproductive mimicry.

The Natural History Mueseum has a great video here talking about the mechanics of Ophrys apifera pollination and British specimens. You can watch it here:

To see pseudocopulation in action, see this dated yet very charming video clip from nature cinematographer, Doron Hirshberg, from his 1987 BBC production, “Symphony of Magic: The Wild Orchids in Israel”.

It was such a treat for Tom and I to spot these bee orchids. Nature never ceases to surprise us! In fact, we definitely have a soft spot for all orchids and their multitude of forms. We have written about some of our other orchid-adventures previously on our blog.

Want to Check Out Another Zoomology Orchid Adventure?

See this blog post in which Tom shares his experience surveying New Zealand’s critically endangered Greenhood Orchid:

Check out this blog post in which we see how many British orchids we can find and photograph on a roadside verge in England:

References and Further Reading

The Guardian – The Bee Orchid: Natures Mimic – How to grown a bee orchid in your lawn. – https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2012/jul/26/bee-orchid-lawns (Retrieved 23 August, 2018)

Online Atlas of the British and Irish Flora – Bee Orchid – https://www.brc.ac.uk/plantatlas/plant/ophrys-apifera (Retrieved 11 August, 2018)

Plantlife – Bee Orchid – https://www.plantlife.org.uk/uk/discover-wild-plants-nature/plant-fungi-species/bee-orchid (Retrieved 11 August, 2018)

Wildflower Finder – Bee Orchid – http://wildflowerfinder.org.uk/Flowers/O/Orchid%28Bee%29/Orchid%28Bee%29.htm (Retrieved 11 August, 2018)

The Wildlife Trusts – Bee Orchid – https://www.wildlifetrusts.org/wildlife-explorer/wildflowers/bee-orchid (Retrieved 11 August, 2018)

  Reproductive Mimicry & the Bee Orchid A Morning Stroll After a dawn bat survey at the end of May this year, we stopped by Portbury Wharf Nature Reserve for a stroll.