#osztatlan

[versinator]

Táncosnő osztatlan

Szándékunk évszázad társaik leveleim Korom! mosolyába takarítom derekára Ihatnék meglátnál tüntető testvéreim!

Rövidséggel lucám haragjában fodrára Erwarten szélroham festvén kutyába Kalitkájában irun dinamók lágyságára

Kalapácsát fűzik félelem! anarkiába Royalban gyűrődő teremtsen bádogdobozok Pörölne vídítani takács! hasába

Űzünk szivünket! dícsér ekhózok Szalmazsákon irataiból gépfegyverzümzüm körmeim Boronaként fölé! teinter tuzok

[szpopi]

Assessment pt. 1

Na, hát úgy döntöttem, hogy kicsit irkálok, mert jó így kiadni a nagy világba.

Rájöttem, hogy hazugságban éltem-élek. Eldöntöttem még 2011-ben 11. osztályos koromban, hogy márpedig én egy kurva jó történelem és angol szakos tanár leszek. A nyelvet szeretem, tudom, használom napi szinten és még mélyebb tudományos színtereit is szeretem, mint a mondattan, hangtan és még sorolhatnám. A történelmet ugyancsak szeretem, könnyen megtalálhatóak manapság az adatok hozzá, színes, izgalmas. Na de jön a nagy kérdés, hogy mi a fenéért akarok én tanár lenni, alulfizetett, alul értékelt stb. mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mik a problémák diák és tanár szempontból is.

Így hát elkezdtem különböző ideákat felállítani, hogy mért is lesz ez nekem jó, de legfőképp másoknak aka. a jövő generációinak. Ezek pedig a következők:

1: Az angol nyelv jelenleg a legpiacképesebb nyelv, tudni nem is hogy illene, hanem meggyőződésem szerint kell is, mert mindenhol találkozunk vele, sőt már a magyar nyelvben is megtalálhatóak az 1:1-ben átvett szavak. Talán a legjobb példa a lájkolás, de van még itt a menedzser, IT tek és egy folyóiratban is láttam valahol a dékáni hivatalban az ímél szót nyomtatva feketén fehéren egy tanulmányban. Úgyhogy ez egyértelmű, hogy mért kell átadni. Nekem szerencsém volt, általános és középiskolai tanulmányaim alatt a világ legjobb angol tanárait kaptam, ezenfelül olyan életvitelem volt kockulás ügyileg és irodalmi szinten, hogy mindent csak angolul zabáltam, így fennhéjázás nélkül kimondhatom, hogy megütöttem az anyanyelvi szint előtti üvegfalat az angol nyelvtudás vonalán. Nem vagyok egy Konrad Lorenz, így sosem fogom meglépni az anyanyelvi szintet, de ez mindegy is. Lényeg ami lényeg, szeretnék én is ilyen nyelvtudást nyújtani iskolai keretek között a jövő embereinek, hogy legalább ezt ne kelljen külön megtanulniuk, külön pénzt és energiát beleölniük.

2: A történelem fontos tantárgy, nagyon fontos. Ugye a sztereotíp megítélése az az, hogy ebből tanulunk, mindezt annak érdekében, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat újra. Emellett természetesen választ ad nagyjából azon kérdések katyvaszára ami mindig felmerül egy gyermekben, hogy honnan jött az ember, mióta vannak vonatok és mért nincs ma király kicsiny országunkban és így tovább. Gimnáziumi szinten amikor már fiatal felnőtteket képez a rendszer 11-12-es korukban, van ahol ugye még 13-os korában is, akkor viszont már mindenképpen kell párhuzamot húzni a jelen világtörténeti eseményei és a múlt között, mert mindenben felfedezhető egy rendszer, amit ha megértenek, akkor egyszerűbben tudnak döntéseket hozni jövőben vagy legalábbis tudják, hogy mely döntés fog a javukra válni. Ez sajnálatos módon ma már elég keményen kimarad a közoktatásból, ennek természetesen lehet politikai ívet húzni vagy csupán ennek a jelentőségét megkérdőjelezni, de én úgy vélem, hogy ez egy elengedhetetlen része a történelem oktatásnak.

3: Sokban hozzájárult a kivándorló diáktömeg, barátok, ismerősök is ahhoz, hogy a következő gondolatvilág is megszülessen: mivel jelenleg véleményem szerint egy igen kellemetlen kormány alatt élünk, ez is hozzá járult ahhoz, hogy a történelmet mindenképp tanítanom kellene, mert a folyamat ami zajlódik ismerős, sőt mi több szinte egyenesen levezethető több korszak több uralkodói és állam vezetési magatartásából. Ha ezt megértik a diákok, hogy mi miért történik ma és mi volt ezeknek a folyamatoknak az előmenetele, akkor pl. lehet, hogy nem lenne szélsőséges politika sem manapság (ez persze kurvára nem igaz, mert pusztán a történelem oktatás erre nem elég, családi háttér, földrajzi lokalizáció, szóval maga a szocializáció sokkal nagyobb súlyt lök ebbe), mert ezer példát láttunk arra is és egyszer sem jött be fenntartható időtávra. Így inkább ez csak egy hihető álomvilágként állítottam fel, hogy meggyőzzem magam, hogy igenis érdemes tanítani, mert lehet elérnék valamit vele hosszú távon.

4: Nekem elég lesz pusztán a szakma szeretete és meg fogok tudni elégedni a nettó 100k, később az idő folyamán 200-300Kval is és nem baj, ha megaláznak vagy bele rohadok a munkába, mert ha már csinálnám, akkor jól csinálnám, nincs kec-mec, életek fognak azon függeni, hogy én mit adok és a legfontosabb, hogy HOGYAN!

Még sorolhatnám estig milyen kis beszédeket állítottam fel magamnak, amivel bedumáltam magam abba, hogy jelentkezzek 2013-ban osztatlan angol-történelem tanári képzésre. Fel is vettek és most csinálgatom a 4. évet a 6-ból (igen, 12 féléves a képzés, erről is lesz majd később egy elemzős post, lényeg, gecire el van hibázva a képzés és bűzlik a hátsó szándékoktól és a félelmektől)

Sajnálatos módon 7. félévre jött meg a bátorságom, hogy kimondjam, hogy srácok, ez így nem lesz jó, valami itt se bennem se a képzésben nem jó. Ezek külön fejezetek lesznek.

Így eljutottam odáig, hogy értékelnem kell az elmúlt 4 évet (:D) és cselekednem annak érdekében, hogy jó legyen nekem első sorban. Számomra nehéz pillanat volt, amikor minden meggyőződésem és kitalált jövőm, elképzelt tantermi jeleneteim dugába dőltek, amikor eldöntöttem, hogy átpártolok média-angol tanári képzésre. Ezt is kifejtem később, hogy mért pont média töri helyett (sőt, igazából nem is kell kifejteni,  jóóóóóóóval piacképesebb képzés).

Lényegében, amit mondani akarok ezzel az egésszel, hogy kurva nehéz úgy az embernek megtalálnia önmagát, alkalmazkodnia és teljesítenie, ha hazudnia kell önmagának ahhoz, hogy végig járjon egy rendszert, ami a beteljesüléshez (kibaszott licenszhez) elengedhetetlen. Én minden magamtól telhetőt megtettem történeti tanulmányaimért, de amikor már mikro szinten is csak a lustaság, a baszakodás és a nem akarás megy a környezetből, akkor belefárad az ember abba, hogy törje magát azért, hogy másnak is jó legyen. Elég lett a magamnak való hazudozásból. Gyenge vagyok ehhez, ismerjük be.

Összességében, ez az iromány egy hosszas recenzió előfutára és egy búcsú levél attól, amit mind a mai napig szeretek, de nem képviseli azt még amit kellene, mert akik művelik, nem hajlandóak egyről a kettőre lépni itthon, így ellehetetlenül a téma tőlem, mert nem vagyok hajlandó beállni a sorba mögéjük.

EREDMÉNY:

Viszlát történelem tanulás-tanítás, nagyon szerettelek, de nem a te hibád, hogy el kell hagynom téged. Okolj engem, az oktatókat, az oktatási mentalitást, bármit, de el kell hogy hagyjalak. Alkalmazni foglak a jövőben, sőt érdeklődni is utánad, mert elengedhetetlen része vagy az életemnek, de el kell hogy hagyjalak intézményi szinten és ez kurvára fáj, pedig szeretnék rajtad, veled gondolkodni, de nem engedik, már már eltiltanak tőle :(. 

Nem a te hibád.

PS.: Aki nem értené, semmi probléma, ez inkább érzelmi írás volt, ahol a racionális összefüggések nem szoktak megjelenni, a további részek lesznek igazán érdekesek, mert a képzésről aztán van mit mesélnem kivűlről-belülről.

[morningstaarr]

te jó ég, 3 törissel fogok együtt lakni O.o

én pedig angol-magyaros vagyok...