Volt egy álmom
Volt egy álmom;
Remeték vándoroltak röhögve a pusztákon, és én mellettük a csend vándoraként talán igazabbnak hittem a mosolyt, mint az, ki örök nevetés e világon.
Volt egy álmom;
Tudtam minden igazság haragját, s hogy mikéntntud fájni a lélek egy pont után.
Üvöltve a semmi közepén ott hagytam egy darabot magamból, hogy majd visszamenjek érte, ha a terek ura rám szól.
Volt egy álmom;
Elfeledtem mindent, és mindenkit. Üres lett a szívem, süket minden dal.
Szemtől szembe harcolva magammal köptem szépeket, melyből magamnak mindent és mindenkit visszanyerek.
Volt egy álmom;
És majd belehaltam, amikor ellenszegültem saját magammal!














