#pletykaanyu

[tarcablog]

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Én értem, hogy ez jó, de számomra undorító, szóval gondolom, nem nekem való.

[hellobonasera]

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Három évvel ezelőtt kértem szülinapomra ezt a könyvet. Akkor kezdtem bele az első novellába és félre is tettem, most viszont elővettem és szerettem volna befejezni.

Ez volt az ötödik könyv, amit Grecsótól olvastam. Ha ezzel kezdem, akkor biztosan a Pletykaanyu lett volna az első és az utolsó is...

Annyit tudtam róla, hogy berobbant vele a köztudatba és volt is belőle botrány, mert néhány szereplő túlságosan magára ismert, perrel fenyegetőzött, a média ezt felkapta és Grecsó sokat magyarázkodott emiatt akkoriban.

Az első pár történet még könnyed és szórakoztató, majd egyre mélyül, nehezedik a kötet, és végül olyan nyomasztó lett, hogy számoltam vissza a lapokat, hogy te jó ég, mennyi van még ebből hátra. Néhány novella olvasása közben viszont eszembe jutott ez a mondat a könyvből: "Nahát, ilyen kócos hülyeséget". 😀

Ebben a kiadásban, az eredetihez képest, három új novella van. Kíváncsi lennék a régiekre is, hogy milyenek, mivel valamiért kikerültek az új kötetből.

***

"A paraszti származáshoz nem elég a jóindulat. Nincs múlt, ezért nem is lehet orvosság semmire. Csak a közös múlt létezik, amire a gyarapodó személyes idő páncélja mögül nézve, mint a származás egyfajta különös fegyverére, egyre kevesebb szükség van."

"Komoly gondjai vannak egy parasztnak, ha miniszter."