Discover Top Posts Tagged with #grecsó

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Én értem, hogy ez jó, de számomra undorító, szóval gondolom, nem nekem való.

#kult #könyv #grecsó #grecsó krisztián #pletykaanyu #trollkritika

Kistehén & Grecsó Krisztián (A38, Budapest, 2013) Életem első zenekari fotózása volt, azt hiszem, hogy valami különleges koncertjegyre került rá végül az egyik fotó.

#kistehén #grecsó #grecsó krisztián #a38 #budapest

Gondolatfordító a szavakról

Nemrégiben volt egy beszélgetés Grecsóval és emlékszem, hogy több dolgot is megérintett bennem. Egyrészt kurvajó csávó most is, sőt most méginkább mint a betegsége előtt a szépfiús imidzsével, bár a szakállasok nem jönnek be nekem, de van az a szellemi szint ahol már úgy tűnik nem számít. Egyébként ezért íródott ez a poszt, mert volt egy felismerésem tegnap, hogy mire pazarlom az időmet, hova pozicionálom az érdeklődésemet, az rajtam áll.

Tegnap részt vettem egy beszélgetésben, csak akadt egy kis dolgom és vissza kellett volna kapcsolódnom, de elemi erővel tört ki rajtam, hogy nem akarok. Korábban nekem feladatom volt ezeket a beszélgetéseket összehozni, és működtetni, függetlenül attól, hogy akik belépnek a beszélgetésbe azokat kedvelem-e. De már nem kötelességem. Nem akarok felszínes csevejt folytatni. Egyszerűen nem. Untat. Elbaszott idő. Külön-külön van akit kedvelek, de így együtt csak egy szürke massza. Szóval Grecsó beszélt és hihetelenül megkapó volt ahogyan és amiről beszélt. Van nekem irodalomban jártas ismerősöm, aki, ha az írásról beszél, mindig tanárként teszi. Ő tudja, majd ő megmondja. Kétsége sincs az igazában. Grecsó úgy beszélt az írásról, ahogy az ember a szerelemről meg a szenvedélyről beszél. Tudja, de mégis tele van esetlegességekkel, személyes érintettséggel, kérdésekkel amire csak saját válasz van, nincs egyetemes érvényű tudás (amit ha megszerzel, akkor te azonnal a legjobbak között találod magad.) És az milyen kedves volt, hogy arról mesélt, hogy a legjobbak, legsikeresebbek is gyenge írásokkal kezdték. Én nem is tudtam, hogy ő költőnek készült és nehezen fogadta el, hogy ő prózaíró. :) (milyen kevesen fogadják el, hogy szar verseket írnak. :) ) És az, hogy ahogy ő ír, arról pontosan tudja, hogy milyen. Hogy lassúfolyású, szétterjedő dolgokat ír. Tudatosan próbál néha rövid, pattogós mondatokat, de az kemény meló neki. Rálát saját magára, rálát a munkájára és elképesztő alázat volt benne mindezzel kapcsolatban. Talán a halál szele tette ezt, bár korábban is elég normális volt. Dolgoztam mostanában egy szerkesztővel és az is nagy élmény volt. Dolgoztam már több szerkesztővel is, de ez most ráébresztett, hogy mekkora baj az amikor írók vagy kezdő írók kezébe tesszük más munkáinak a szerkesztését. Csináltunk ilyet. Szükségből, mert néha már az is segítség, ha valaki elég jó helyesíró, hogy javítson dolgokat vagy eléggé kívül van a történetből ahhoz, hogy meglásson logikai hibákat. De az, aki nyelvészettel, irodalomtudománnyal foglalkozik, egyszerűen olyan dolgokat meglát a szavakban, a mondatokban, ami sokkal több annál amit az olvasottság ad. Meglátja, hogy azért nem működik a mondat, mert három sorral korábban nem megfelelő szót használtál. vagy, hogy a szavak, amiket a szóismétlés elekerülése végett használtam, jobbban gyengítik a szöveget, mint amennyire a szóismétlés zavaró lett volna. Mert a szinonímák nem jelentenek azonos súlyú szavakat. Tudom én is, de ő finomabb különbséget is észrevesz. Egy novellámat javította egy szerkesztő, aki nem járatos a sci-fiben. és kiderült, hogy nem kell járatosnak lennie benne. pedig eddig azt hittem, hogy máshogy nem megy. De tökéletes meglátásai voltak! Imádtam! Olyan érzés volt, hogy ezektől tényleg jobb lesz a novella. Azért is volt döbbenet, mert nem néztem ki belőle. Alulértékeltem. (és ezen túl tudtam lépni, vállveregetés, mert nagy szó) Büszke lettem arra is, hogy jó ösztönnel, soha nem vállaltam szerkesztés. Rég óta tudom, hogy van a szavak és mondatok kezelésének egy sajátos módja. Szövegmátrix. Színében, mintájában és mélységében is látni a szöveget. Talán külön-külön még menne is, de együtt nem. Nem akarom fecsegéssel tölteni az időm. Vagy játszunk vagy ilyen agybizsergető dolgokra vágyom amik inspirálnak és nem untatnak. Szomjas az agyam.

#Grecsó #kapcsolatok #irodalom #01-15

Ezen a hajnalon a múzsa Megkapja a kegyelmet végre. Rég nincs, ami fájjon, már unja: Hajnali taxi a vége. Nem fogy el, van emlékem elég, És erőm, hogy enyém is legyen. Annyi nőt megszeretni elég, Mennyi magát szeretheti velem. Ölelni tudok, de mert merek, Mindig mindentől fájni fog. Fehérvér, repedt falú erek: A kéj hát a halál. Rám vihog. (mellékdal) Kitalálni mást, eszedbe ne jusson, Szolgáld régi szeretőd javát, Ami most az enyém, az már a jussom, Holnaptól minden ölelés saját.

Grecsó Krisztián: Múzsasirató

#Grecsó Krisztián #grecsó #múzsa #hajnal #emlék

...a szilva isteni gyümölcs, a Teremtő ajándéka, a pálinkafőzés nem játék, az élet játék, de a szesz nem az, az alföldi szilvapálinka a magyar lélek üzemanyaga, szilvapálinka nélkül nincs errefelé se szerelem, se ragaszkodás, az Alföld pálinka nélkül olyan,mintha a Mátrában nem volna panoráma.

Grecsó Krisztián: Tánciskola

#idézet #grecsó