#trollkritika

[tarcablog]

Habfürdő

Azon kívül, hogy egyesével is izgalmas és gyönyörű rajzolási stílusokat vegyít, és a zenei betétei is meglepően működnek, beszélhetünk arról is, hogy ennek annyira jó a szövegkönyve, hogy hangjátékként is elhallgatnám?!

[tarcablog]

Aranyélet 3. évad

Annyira rátalált a magyar korrajzra, hogy a sorozatként vétett hibáit is mind megbocsátjuk neki.

[tarcablog]

A szépség és a szörnyeteg

Tudósítónk jelenti: a Szörnyetegnek kár volt férfivé változnia.

[tarcablog]

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Én értem, hogy ez jó, de számomra undorító, szóval gondolom, nem nekem való.

[tarcablog]

Linda Boström Knausgård: Napfénykór

Visszafogott, már-már száraz tanúság a zárt osztályról, a Linda Boström Knausgård korábbi köteteiből ismerős hang még élesebbé vált, itt már nincsenek nagy allegóriák. A nagyon szubjektív kötet olvasása közben sem lehet kizárni, hogy ez vagy az a férj melyik köteteiből ismerős, amitől csak még elképesztőbbnek találom azt az ezek szerint még mélyebb tapintatlanságot, amivel irodalmi alapanyagává tette mindezt. Linda nyilván nem tudja már visszavenni, pedig lenne itt egyéni látásmód és mondanivaló a világról.

[tarcablog]

Tess Gunty: Isten hozott itthon

Ha nincs a Magyar Narancs tizenegyese, valószínűleg nem olvasom el tavaly ezt a könyvet, mert a borítója limonádét ígért. Tényleg megcéloz érzelmileg, és persze a szerkezetével meg a stílus egyenetlenségével is van bajom, de társadalmi látlelet is egy amerikai kisváros képén keresztül, melyre kitették az eladó táblát, és emellett még empatikusan szürreális is. Női miszticizmus, vudubabák a fejlesztői vacsorán, világító férfi és nyulak, nyulak, nyulak.

[tarcablog]

Beatriz Serrano: Elégedetlenség

Üdítő és felszabadító azt olvasni, hogy egy harmincas mennyire unja és értelmetlennek látja a negyvenórás munkáját, de sikeres benne, mert jól játssza az irodásdit. Kár, hogy közhelyek egymásra építésére futja a regénynek és valódi megoldást sem tud vagy akar kínálni.

[tarcablog]

Macuie Maszasi: A vulkán lábánál

Természetközeli építészet, Frank Lloyd Wright japán öröksége, egy múlt századi építésziroda, ami nyárra kiköltözteti a dolgos, aprómunkás hétköznapokat vidékre, madármegfigyelés, finom ételek: ez a regény egészen a végéig balzsam a léleknek. Az apró gesztusokból, beszélgetésekből, látszólag jelentéktelen mozzanatokból a színfalak mögött (a sorok között?) bonyolult viszonyrendszer rajzolódik ki, tiltott szerelemmel, örökösödési dilemmákkal, hierarchiakérdésekkel, de az előbbiekhez hasonlóan finoman.