#r.zs.

[szeretnek-szep-lenni]

Képzelet

Ahogy rám mosolyogsz,megsimítod az arcom,mélyen a szemembe nézel majd megcsókolsz.

[wannaberecords]

[newlifeprojects]

Többé már…

Többé már nem nyitom meg szívemet,

sem cél felé már nem törekszem.

A józan július, a rendezett,

rendszert virágzó őrület

érzékeinkben ég, mint só a sebben.

Falak között, színes ponyvák alatt,

örökzöldek között a déli pillanat

sötét szentszobra horpadt

szájjal, százévesen. A jéghideg,

világra szegzett pillantás nem tűri meg

ellenpontját: a holdnak

meredt vak arcot, szélbe szórt hajat:

az elragadtatást. Minek, ha égre vagy

ködös jövőbe fordul, a szem?

Minek a tűz, a láz, minek a sápadt

megszállottság, a tövis vagy a lángok?

Minek a végső szerelem?

Miért választanék? Miért keressem

– ha nincs – az égi lángot, s hogy kitessen

a hús alól a szárnyas szerkezet?

Ami a boldogság anyaga volt a testben,

kiégett rég. Miért egyetlen

remény a tízezer helyett?

A hálóból, amely magunk vagyunk, nincs

kibonyolódni mód, nincsen kiút, nincs

megoldás: sem bogát megoldva, sem

széjjelzilálva, sem csomóba rántva,

vagy eltűnve önnön résein át a

világ vizeiben.

R.Zs.

[newlifeprojects]

Dal

Nem adtad semmi áron

ma már ingyen se kell

idő fogytán az éhség

magát fogyasztja el

A polcokon ha mézre

ha hűlt helyére lel

ha így ha úgy az éhség

magát emészti fel

Időnk majd evvel-avval

mi haszna megterít

telhetett volna jobban

ha rosszul is telik

Hiányával betelten

tegyem most már hova

kellett hiába kellett

most már ugyan soha

  R.Zs.