Utad egy sötét szobába vezet. Lúdbőrödzik a tested. Ridegség árad mindenhonnan. Magad sem tudod,hogy mit is keresel itt. Csak érzed, hogy nem szabadna itt lenned. Félsz, bár magad sem tudod, hogy mitől. Lépteket hallasz. Szaporábban veszed a levegőt. Arra gondolsz, bárcsak máshol lehetnél. Gyorsabbá válnak a léptek ritmusa. Rohamosan közeledik. Eluralkodik rajtad a félelem. Nehezebben veszed a levegőt. Reszkedsz. Majd egyszer csak elhallnak a léptek hangjai. Csend lesz. Tudod, hogy ott van valahol a homályban. Érzed őt. Érzed, ahogy rajtad tartja a tekintetét. Csapdába estél. Az összes apró mozdulatodra figyel. Minden porcikád retteg . Azt gondolod, hogy csak az elméd űz egy csúf tréfát veled. Valami hozzá ér a válladhoz. Csak egy apró, hűvös érintés. Félelem kúszik fel a hátadon. Borzasztóan félsz. Egy sikoly szalad ki a torkodon. Szél borzolja a hajadat. Körbe tekintesz. Majd megállapítod, hogy a szoba falain nincsen ablak. Hirtelen két fagyos kéz kulcsolodik a nyakad köré. A hangod rabbá válik testedben. Elfogy minden levegő. Nem tud a szervezeted oxigénhez jutni. Összeszorul a mellkasod. Nem bírod már sokáig. Te is tudod, hogy ott fog érni a vég. Lehunyod a szemed, majd várod a halál pillanatát. Még utolsó erőlködésedben a fojtogató kéz után kapsz. Aztán rájössz, hogy valójában egész végig nem volt semmi sem a nyakadon. Nem érted, hogy mi történt. Pislogsz. Reméled, hogy ez egy rossz álom. Próbálod nyugtatni magadat, de ez meghiúsul, mikor suttogást hallasz. Össze csengő szavak. Egy dallam. Énekel neked. Te is vele énekelhetnél, de te nem ismered ezt a dalt. Magas és mély hangok váltakozása. Gyönyörűen vérfagyasztó. Egyre távolodik az ének, mígnem végleg abbamarad. Ajtó csapódást hallasz. Reménykedsz, hogy nem csak az a rejtélyes szellő volt. Hirtelen megkönnyebbülsz. Majd lezuhansz a sötétségbe.
