Mert mindannyian hátrahagyottak vagyunk és mindannyian hátrahagyunk másokat. Vagy így vagy úgy. Az emberek a legnagyobb jószándékkal mondogatják egymásnak, hogy lépj tovább, majd az idő mindent begyógyít. [...] De létezik olyan veszteség és seb melyeket az idő csak elmélyít, megfeketít és beleégeti a személyiségedbe az évekkel. Tudsz élni vele, tudsz mosolyogni, tudsz újra boldog lenni, de illúziókba már nem ringatod magad, hisz tudod jól néha a felszínre tör és el akar nyelni. [...] Az embert nem csak a sikerei és nem csak a boldog pillanatai formálják. Az emlékeink szépíthetik a múltat és törölhetnek bejegyzéseket. Építhetünk színházat magunk köré és viselhetünk ezer féle álarcot, hogy megtévesszük a körülöttünk állókat, a jelképes közönségünket, de összességében nem teszünk ezzel mást, csupán láncra verjük a bennünk lévő szörnyeteget, mert félünk elengedni azt és elszakadni tőle. Pedig a láncra vert szörnyeteg mindig a legdühösebb, legveszélyesebb, ezért üvöltünk legbelül mind.
Retroshock! (KennyTheOne) - Hátrahagyottak
