ha tavaly nyáron, a mindennapos utamot, amit megtettem a munkahelyem és a város között, itt ausztriában, lekanyarodtam volna az egyik kis falu egy még kisebb utcáján, végigmentem volna azon a sötét kis alagúton, ahova ki van írva, hogy RIP Florian 14 Jahrige, egyből megoldottam volna az egész nyáron át tartó magányos kis szenvedésem. de nem, én nem kanyarodtam le, hanem mindennap elmentem mellette, rá se pillantva. most, egy évvel később tudom meg, várt ott valami. hány kis utcára nem kanyarodtam még be életem során?














