"Amikor a bunkerben számolod vissza a másodperceket és reméled, hogy nem az utolsókat."
/sme.sk-n megjelent cikk, deepl fordítás & átnézés, Tom Cooper fater hivatkozása nyomán/
Marcel Rebro * 2026/02/12
„Kivi, Pirát. Egy perc a becsapódásig” – hallatszik a rádióból. Janka szorosabban hozzám bújik, én pedig elkezdem magamban visszaszámolni a másodperceket. Szilárdan hiszem, remélem, hogy ezek nem az életünk utolsó másodpercei. Három KAB sikló bomba repül felénk.
...59, 58 ... két méterrel a föld alatt vagyunk. Egy bunkerben, valahol Konsztantyinovka közelében. Hajnali három óra van, és próbálunk pihenni. Pihenni, nem aludni. A nullán nem alszunk, csak pihenünk, ha van rá lehetőség. Rövid, szakadozott szundikálás, széken, priccsen. Mindig teljesen felöltözve....
...41, 40
... nehéz napunk volt. Reggel viszonylag nyugodt volt, de aztán az oroszok elkezdték támadni („szturmovať”) a pozíciónkat. Két BMP-2 páncélozott gyalogsági jármű és 3 motorkerékpár. Két pozíciónk van, mindegyikben négy ember kézifegyverekkel. A 30 mm-es automata golyószóróval felszerelt páncélozott járművek ellen esélyünk sem lenne.
De vannak drónjaink. FPV drónok, amelyek képesek hordozni az RPG-7 páncéltörő gránátot, és a BMP-2 páncélja esélytelen ellene. És természetesen repesz- és gyújtógránátok is a puha célpontok, a gyalogosok ellen. Fokozatosan sikerül mozgásképtelenné tenni mindkét páncélos járművet és a motorokat, majd megsemmisíteni az élő erőt. A mai délután eredménye 23:0.
…30, 29 … körülbelül 10 perccel ezelőtt a rádióban hallatszott: „SU-34 van a szektorban, várjuk a KAB-okat”. A többcélú bombázó a leggyakoribb hordozója a siklóbombáknak. Általában 2-4 darab 500 kg súlyú bombát szállít. Ezeket 8-12 kilométeres magasságból dobja le. Ezen a magasságon már a legtöbb légvédelmi rendszer hatótávolságán kívül repül. A bomba ledobása után kinyitja szárnyait és vitorlázik a cél felé. Körülbelül 10 kilométeres magasságból 40-70 kilométert tud repülni. A repülés néhány percig tart – általában három-öt percig.
A legnehezebb, általánosan használt KAB másfél tonnát nyom. Ebből körülbelül egy tonna robbanóanyag. Képes elpusztítani teljes panelházakat. Igen, panelházakat. Mert ez a tipikus célpontja. Az oroszok főleg városok ellen használják a siklóbombákat. Bár irányítottak, a pontosságuk nagyon esetleges. Városi célpontok esetében ez azonban nem jelent problémát. Valamit biztosan eltalálnak. A oroszoknak pedig mindegy, hogy az egy lakóház, iskola vagy kórház. Janči barátom januárban szemtanúja volt, ahogy egy KAB becsapódott a szlovák humanitárius központ melletti házba Szlavjanszkban.
„A KAB-ok az első előjelei a orosz »béke« érkezésének” - mondta nekünk »Volt« drónpilóta. "Elérik a falu lőtávolságát, és 4-5 darabot dobnak le. Ezzel a civilek fele elmenekül. Dobnak le még 5-öt, és a falu kiürül. Csak a katonáink maradnak ott, elrejtőzve a pincékben. Megtalálni és eltalálni 3 katonát a pincében, az már nehezebb…"
...22, 21 … egy konkrét pincét KAB-bal eltalálni valóban nehéz. De ha az oroszok biztosak abban, hogy drónpilóták vannak az adott helyen, nem haboznak 10-15 bombát „befektetni”, amelyek ára körülbelül 30 ezer euró darabja. Ez történt a Mahno egységből származó barátainkkal. Amikor az oroszok rábukkantak a Huljajpole melletti állásukra, KAB-okkal bombázták őket. A negyedórás légitámadásban a 9 srác közül senki sem élte túl. Csak négyet sikerült azonosítani.
„Három KAB a ti irányotokba” – hangzott három perccel ezelőtt a rádióban egy nyugodt hang. Mintha az időjárás-előrejelzést közölte volna. A KAB elől nem lehet elbújni, és nincs értelme menekülni. Amikor becsapódik, néhány tíz méteres körzetben még egy földalatti bunker sem segít. Egy 500 kilós bomba becsapódása után a kráter átmérője elérheti a tíz métert is. A halálos lökéshullám hatósugara azonban ennél sokkal nagyobb. Menekülni nincs értelme, mert nem tudhatod, hova fog becsapódni. Ezt még a pilóta sem tudja pontosan, aki biztonságos távolságból dobta le.
…10, 9 … A KAB-ok az oroszok számára „légi tüzérségnek” számítanak. Ahogy 1994-95-ben, majd 1999-2000-ben az orosz tüzérség hónapokig lőtte a csecsen Groznyit, most siklóbombákkal terrorizálják az ukrán városokat. Bakhmut, Toreck, Csasziv Jar, Marjinka, most pedig Pokrovszk és Konsztantyinovka – ezek a „emlékművei” a orosz „béke” terjesztésének.
Eszembe jut, ahogy Larisa önkéntes egyszer leírta nekem az érzéseit, amikor először került tűz alá. „Ugye nem talál el? És ha eltalál, akkor talán csak a lábaim vesznek oda. Vagy az egyik. Az még menne. Könyvelő vagyok, a munkámhoz kellenek a kezeim. És mi van, ha letépi a kezem? A balomat. A jobbal el tudom végezni a munkám. Az még menne… vagy… jobb lenne, ha ma nem találna el”. Pontosan. Ma nem talál el minket. Ma nem.
…4, 3 … egy hatalmas robbanás felrepít minket a faágyon. Az emeleten vagyunk, és a mennyezetről föld hullik a fejünkre. „Közel volt” – suttogja Jana. „Igen, de még egy pillanat." Visszatartom a lélegzetem… a harmadik robbanás kicsit gyengébb. Mély levegőt veszek. Nem vagyok egyedül…
„Kivi, Pirát. Minden rendben? Hova esett?” hallatszik a rádióból. „Kicsit a ... mellett.” válaszol a Pirát pozíciójából. Nálunk senki sem vesződik azzal, hogy felálljon a rádióhoz.
A KAB elől nem lehet elbújni. Nem lehet elmenekülni. Kézi fegyverrel nem lehet lelőni. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy felkészülünk, mielőtt ideér. Saját szemünkkel figyeljük az eget. Saját drónjainkkal. Saját operátorainkkal.
Minden Mavic kevesebb orosz drónt jelent a fejünk felett. Kevesebb koordinátát adnak át a bombázóknak. Kevesebb bombát.
Ma három KAB esett le mellénk. Holnap nem biztos, hogy szerencsénk lesz.
Ha azt akarod, hogy többé ne repüljenek felénk, segíts nekünk további szemeket küldeni az égre.
Az emberrablás felderítése Szlovákiában egy olyan eljárás, aminek nem lehet eleget tenni, csak Fico IV. kormányának holttestén keresztül
(…) Fico IV. kormányának (egyesek Pellegrini-kormánynak nevezetik) eltörlése egyre inkább kényszerűség, hiszen rajta keresztül haladnak azok a kapcsolatrendszerek és kulcsfontosságú kötődések, amelyek bebetonozzák a hatalmat. Mindezt úgy, hogy a közbeszerzések és uniós források kedvezményezettjeit ne tudja megkerülni a következő garnitúra sem.
Az emberrablás felderítése Szlovákiában egy olyan eljárás, aminek nem lehet eleget tenni, csak Fico IV. kormányának holttestén keresztül.
Az ellenzék és Bugár legfőbb feladata is az lenne – már ha Bugár emberként akar kijönni ebből az egészből –, hogy az új parlament hivatalba lépéséig tolják ki a Szlovák Nemzeti Bank elnökválasztását és az új alkotmánybírók megválasztását.
(…) A kétség, hogy a tél (őszig nem fér bele az időbe az előrehozott választás) az ellenzék számára túl korán van, erős marad, de nem nyom többet a latban, mint az „Elég volt Ficoból” rigmus első megjelenése óta eltelt időben felgyülemlett indokok a jelenlegi kormány bukása melett.
Ha az államfő pártalapítási szándéka valós és nem csak az új kormány kinevezése miatt felháborodott választói megnyugtatását szolgáló marketinghúzás, úgy Kiskának bele kell húznia, családi körülményeire és jelenlegi hivatala ellenére is. Ugyanez vonatkozik Beblavýra és Štefunkora, a két showmanre.
A parlamenten kívüli ellenzéki konkurencia gyengesége plusz indokot szolgáltat a koalíciós láncokból való kitörésre a Most-Híd számára, Bugár pedig az egész Híddal mintha kaptak volna még egy, meg nem érdemelt és többet vissza nem térő esélyt.
Peter Tkačenko: a Smer helyzetén már nem segít a szociális csomagokkal való szőnyegbombázás sem
A mostani smeres közgyűlés kissé felrázta Fico igencsak megrendült férfiasságát
(…) Robert Fico nyilván kedvenc taktikájához folyamodott csütörtöki közgyűlésén, és ha netalántán védekezésre kényszerítenék, hát támadásba lendül. A legjobb támadás, pedig a… támadás.
Végül is, ezt a meggyőződését rendkívül érthetően ki is nyilvánította decemberben, mikor azt a kommunikációs doktrínát fogalmazta meg, miszerint ha megdobnak kővel, dobj vissza kettővel.
A mostani smeres közgyűlés kissé felrázta megrendült férfiasságát, a pártalapszabály megváltoztatása (a pártvezetés leszűkítése az elnökségre – a szerk. megj.) logikusan egyszerűsíti majd a készülő offenzíva kibontakozását – mert másra nem számíthatunk.
Nincs ok azt gondolni, hogy a Smer és Fico személyesen mást fognak csinálni, mint eddig. Persze, amit eddig csináltak, elvett tőlük 8 százalékpontot a felméréseken.
Egyelőre nem tudni, mitől vehetne ez más irányt a választási időszak felénél, mert a Smer helyzetén már nem segít a szociális csomagokkal való szőnyegbombázás sem.
Peter Tkačenko: Pellegrini befejezte, mielőtt elkezdte volna
A Smer annyira átitatódott korrupcióval, hogy bármilyen bábut is léptetnek előre, vagy könnyű célpontot jelent a régi ügyek miatt, vagy a sajtó egy hét alatt talál valamit
Nincs tőlük nyugalom, és megint csak nincs tőlük nyugalom. Robert Fico lakásügyét még csak-csak meg lehetett érteni. Mikor Bašternákhoz költözött, hatalma csúcsán volt, a Smer minden hónapban új népszerűségi rekordot állított fel (…). Ilyen körülmények között emberileg érthető, hogy lankad a figyelme. De mit gondolhatott Peter Pellegrini, mikor lakást vásárolt a Zuckermandel komplexumban?
Ha egy kicsit is értelmes, tisztában van azzal, hogy Fico tartós hanyatlása nagymértékben a Pozsonyi vár alatti pazar életvitelének volt köszönhető. Nem csak arról volt szó, hogy ott a GDP 1 százalékának nagyságrendjében forogtak a pénzek, sokkal inkább arról, hogy lakása miatt a gőg szimbólumává vált.
És Pellegrini, aki a Smer még be nem mocskolódott arcát lenne hivatott szimbolizálni egy ilyen helyzetben lakást vásárol a főváros legdrágább komplexumában egy, a Smerrel már tíz éve jó kapcsoaltot ápoló pénzügyi csoporttól. Ráadásul nem tudja tisztességesen megmagyarázni, hogyan kereste meg az kezdőrészlet összegét.
(…) Akármennyire is nagylelkűek akarunk lenni, egy mérsékelten komfortos életvitel mellett Pozsonyban 10 év keresetéből sem tudna egy középmenedzser (sajnos, nálunk ennyit keresnek a parlamenti képviselők illetve a kormánytagok) összespórolni fél millió eurót. És kijelenthetjük, hogyha esetleg Pellegrini öröklés útján tett szert ekkora vagyonra, joggal lenne elvárható, hogy azt kellőképp alátámasztja.
Tehát, ha nem tudja alátámasztani, akkor nem marad más lehetőség, mint azt az elképzelés magunkévá tenni, hogy a háromszobás lakáshoz úgy jutott hozzá, ahogy végig feltételeztük. Más szavakkal: alighogy hivatalba lépett, máris egy botrány szakadt Pellegrini nyakába, pont olyan botrány, amilyennel elődje is küzdött éveken keresztül.
Nem mintha vissza lehetne hívni Pellegrinit. Ez ma politikailag lehetetlen. A Smer számára Fico visszahívása is igen traumatikus esemény volt. Most inkább kivárna a koalíción belül, míg lecsillapodnak a kedélyek, és közben biztosan nem fog elmerülni sebei nyalogatásába. De Pellegrini küldetése, hogy megteremtse egy „tiszta Smer” ethoszát, ezzel véget is ért.
És pont ez hozza el majd a Smer bukását. Annyira átitatódott korrupcióval és klientelizmussal, hogy bármilyen bábut is léptetnek előre, vagy könnyű célpontot jelent a régi ügyek miatt, vagy a sajtó egy hét alatt talál valamit. Lényegében nekik is rá kell jönni, hogy a tisztesség látszatáért folyó küzdelmüket egy épelméjű sem veszi komolyan.
Némi iróniával azt mondhatjuk, hogy e tekintetben Fico racionálisan viselkedik, mikor a kemény védekezés és önkritika helyett inkább államcsínyt kiált. Kockázatos húzás, minden más számára biztos bukást jelent.
Peter Schutz: Szóval ez a legtöbb, amire Bugár képes
A III. Fico-kormány bukása ugyanis nem kecsegtet semmi jóval a Most-Híd számára
(…)
Szóval, Bugár hebegett egyet: Kaliňáknak le kéne mondania, de ha nem mond le, nyilvánvalóan nincs „továbbfejlesztett” verziója a hogyan továbbra. A helyén marad, és a történések további folyása Ficón múlik. Ez a legtöbb, amit Béla megengedett magának.
Nincs min csodálkozni. A kettős gyilkosság olyan dilemma elé állította [Bugár Bélát], amire a Most-Híd (és az MKP) történetében még nem volt példa.
A III. Fico-kormányba való belépés semmi a mostani „menni vagy maradni” dilemmához képest. A III. Fico-kormány bukása ugyanis nem kecsegtet semmi jóval a Most-Híd számára, még ha a választók meg is bocsátják neki a Roboval és Andrejjel folytatott bűnös viszonyt.
(…)
Béla felelősséget visel pártja egészéért, amit megalapított, ezért a nagy ugrást a sötétségbe nem meri meglépni. Álláspontját csak akkor változtatja meg, ha Žitňanská újra távozással fenyegetőzne.
Sme.sk, Tak nejako vyzerá maximum, ktoré si Béla dovolil
Peter Tkačenko: Mindenki nyugodjon meg, és dolgozzon tovább
A tőzsdék jelenlegi zuhanása egyelőre semmilyen hasonlóságot sem mutat a 2008-2009-es eseményekkel
Természetesen, az újságok főcímlapjai tele vannak katasztrofális előrejelzésekkel, fekete péntekekkel, hiszen az újságíróknak is élniük kell valamiből. A tőzsdék jelenlegi zuhanása azonban egyelőre semmilyen hasonlóságot sem mutat a 2008-2009-es eseményekkel.
Ha figyelmen kívül hagyjuk a globálisan elenyésző hatást gyakorló Bitcoint, nem pukkadt ki semmilyen ágazati lufi, egyetlen nagy befektetési bank sem remegett meg alapjaiban. A befektetők egyszerűen leírták (az ügyesebben ki is vették) az utóbbi hónapokban felgyűlt nyereségüket. Ez történt.
A dolog lényege, hogy a részvények csak azért tudtak zuhanni, mert előtte emelkedtek. Mégpedig olyan tempóban, hosszú távon tarthatatlan módon, tehát a korrekció elkerülhetetlen volt. Ezért a kiegyenlítődést érdemes szélesebb kontextusban vizsgálni. A Dow Jones csak visszatért két három hónappal ezelőtti szintjére. Még mindig messze 20 ezer pont felett van, miközben a válság előtti rekordokat 14 ezer pontnál jegyezték. Egy részvénytőzsde összeomlás nem így néz ki. 2009-ben például 7000 ponton ált csupán.
(…) Logikus, hogy sokan amiatt aggódnak, mit kezd a jelenlegi helyzettel Robert Fico kormánya, az ugynis már többször is bizonyította, hogy bárkire rátámad, hogy piaci ingadozásokra hivatkozva ártson neki. Emlékezzünk, hogy Fico első kormánya a tőzsdék brutális zuhanásakor nem csak megnyitotta a második pillért, de kötelezte az alapkezelő társaságokat, hogy garantált hozamot biztosítsanak klienseiknek.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magánnyugdíj-pénztárak részvényeit államkötvényekre cserélték. Iveta Radičová kormánya ezt ugyan eltörölte, és bevezette a rögzített alapokat, csakhogy még mielőtt a második pillérben spórolók keresni tudtak volna az épp feltámadóban lévő részvénypiacon, jött Fico második kormánya, mindenkit újra a kötvénypiacra kényszerített, és ezzel megakadályozta, hogy a nyugdíjpénztárak ügyfelei keresni tudjanak az izmosodó tőzsdén. Eddig a második pillérben spóroló embereket jó 1 milliárd eurótól fosztotta meg. Mégpedig úgy, hogy neki ebből semmi haszna nem volt. (…)
Zuzana Kepplová: A demográfiának sajátos humorérzéke van
Ma Ausztriában 30 ezer szlovákiai idősgondozó dolgozik, egész régiók függnek ettől a munkától, főleg keleten
(…) Ma Ausztriában 30 ezer szlovákiai idősgondozó dolgozik, egész régiók függnek ettől a munkától, főleg keleten. Munkanélkülieknek, eladósodottaknak, idősebb nőknek, akiknek nehéz munkát találniuk, az idősgondozás segített kilábalni a szegénységből.
Kihasználták a nyitott határok adta lehetőségeket – 2008-től legálisan dolgozhatnak a szomszédban. De azokon a gyakori megjegyzéseken kívül, miszerint a szlovákiai anyukák Ausztriába járnak az idősek fenekét kitörölni, nem sokat hallhattunk róluk.
Nem beszéltünk róluk, mert azzal hitegettük magunkat, hogy az idősgondozás is csak egy állomás, hogy majd visszatérnek, és megint jó lesz. Úgy hittük, ha nem látjuk őket, legalább nem kell a munkájukról beszélnünk. Örüljenek, hogy van nekik.
Most ezek a nők – a „Vegleg hazatérek” (Idem natrvalo domov) nevű csoportba tömörülve – igyekeznek tenni valamit azért, hogy itthon, lakhelyükön dolgozhassanak. (…) Jogos a kétség, hogy egy ilyen, indulatból létrehozott társulás (a kisbusszal balesetet szenvedő és életét vesztő hét szlovákiai idősgondozó tragédiája okán – a szerk. megj.) képes lehet egy több ezer embert foglalkoztató szektor problémáira megoldásokat találni. De épp a professzionális érdekcsoportok kopognak és javasolnak hiába [az illetékeseknél], míg ezek előtt a nők előtt kinyílnak az ajtók.
(…) Ezek a nők biztosan nem tudják hazacsábítani az összes [szlovákiai] idősgondozót, felesleges is lenne, sokan elégedettek az életükkel odakint. De kényszeríthetnek minket, hogy végre megvizsgáljuk a szociális szolgáltatások helyzetét. Egy elöregedő társadalomban nem tehetünk másképp.
Hiszen még az osztrákok sem gondolták volna korábban, hogy róluk konyhanyelvi némettel beszélgető nők fognak gondoskodni a szögesdróton túlról. Ki tudja, ki fog rólunk gondoskodni. Talán nem is egy bevándorlásellenes választópolgár hallgatja majd idős korában az erős akcentussal beszélő ápolóját. (…)
Richard Raši: Az a gond a Smerrel, hogy túl sokat van kormányon
Nem hiszem, hogy valaha is visszaszerezzük azokat a százalékos eredményeket, amelyeket régen kaptunk
(…) Hogyan írná le a Smer problémáit?
Egy olyan párt tagjai vagyunk, amely az elmúlt idszakban végig kormányon volt két rövid év kivételével. Természetes, hogy politizálni ellenzékből sokkal könnyebb. Az ellenzék értelemszerűen kritizál, az média pedig értelemszerűen könnyebben játszik az ellenzék kezére, mert mindig az ellen harcol, aki épp hatalmon van és osztja a lapokat. Ez a kritika jelenik meg a választók voksaiban is.
Tehát az lenne ideális az önök számára, ha ellenzékben kerülnének?
Minden pártéletében van felemelkedő és leáldozó szakasza. De nem hiszem, hogy valaha is visszaszerezzük azokat a százalékos eredményeket, amelyeket régen kaptunk.
(…) Nem járul hozzá a Smer gyengüléséhez az is, hogy a képviselők képtelenek voltak megegyezni a képviselői fizetésekről szóló szavazásnál és a kormányfő saját miniszterének parancsol megálljt az egészségügyi díjakra vonatkozóan?
Ez a mi véleményünk, valaki egyetért vele, valaki nem. Ami a fizetéseket illeti, az a koalíciós tárgyalások függvénye, amelyek még nem értek véget. Mindenki megtalálta a saját álláspontját, amit a kollégái és a választói felé közvetíteni szeretne.
Az egészségügyi díjszabás kérdése még nincs lezárva. Pradaox helyzetben vagyunk, mert az ellenzék egy olyan témát kritizál, ami egykor saját maga szorgalmazott. (…)
Nem a Smer gyengeségét jelzi, ha saját javaslatát hívja vissza, mert az ellenzék túl hangosan kritizálja?
Az ellenzéknek hangosnak kell lennie. De ez nem jelenti azt, hogy erős lenne. (…)
Sme.sk, Raši: Problém Smeru je, že je často vo vláde
