Az írásról
Szóval az írás.
Ha elég csendben vagyok, és tiszta a tudat akkor elég jól megy, kár hogy ez az életbe legkevésbé szivárog át, a JÓ és IGAZ tudása nem garantálja annak cselekedetekbe való megélését, vagyis a gondolat nem válthatja meg a cselekedetet.
És bár ez igaz, a lényeg amin segít az írás , hogy ne úgy gondolkodjak magamról, hogy mások hogy gondolkodhatnak rólam ,és ez alapján az absztraktció alapján gondoljak magamról, ergo ne mások gondoljanak engemet.
Ne az legyek ami a külvilág nyomása rám pushol.
( stresszes, negatív helyzetekbe)
Vagy ami a külvilág áldása, öröme számomra
(pozitív helyzetekbe)
Legyek én, mint gondolat, közép, szélsőségesen középen, mint egy iránytű.
Egyfajta hatalom visszaszerzeserol szól számomra ez az írás, olyan hatalom ami nem mások felett uraDAlmaskodik, hanem az a hatalom ami SAJAT MAGA URA.
Kontroll saját magam felett.
Ez a célom az írással.
Persze , attól még hogy igaznak érzem és inspirát az írás , nem hordom magamban azt a hamis illúziót, hogy minden betű szent amit leirok, hogy nem tévedek .
Tévedek, csapongok, de a jelenlegi helyzetemben, ez tűnik a legtisztábbnak, innen látom magamat, illetve ez egy fajta edzés, törekedés valami felé.
A második hiba ha nem szabok korlátokat, az írásnak.
nem irhatok mindig , nem lehet ez egy drog amit junkie mód zabalok , és elmenekulok ezzel, szabályok kellenek, naponta este vagy reggel nem tudom 1-1 óra max.
ezt meg kigondolom