Július 20-án kezdődött, december 13-án ért véget a Woody-Stöger korszak. A Zalgiris elleni BL-selejtező mérkőzés után tweeteltem az első meccssummázó képkockát. A hasonlóság szembeötlő volt Peter Stöger, a Fradi vezetőedzője és New York talán leghíresebb neurotikusa, Woody Allen között. Stöger csetlései-botlásai mellett sikereit is jól lehetett illusztrálni egy Annie Hallból, Deconstructing Harryből, vagy éppen Mighty Aphroditeből kiragadott képkockával. Így született meg a Woody-Stöger krónika.
Már az első naptól fogva kezelésbe vette a Fradi PR-osztálya, aminek az lett az eredménye, hogy minden sajtófotón tetőtől-talpig zöld-fehérben igyekeztek prezentálni a nagyvilág elé a IX. kerületi Woody Allenünket. Mégis, talán az Újpest elleni hazai bajnoki győzelem volt az, amikor edző és szurkolótábor a legközelebb érezte magát egymáshoz (amiben segített a meccs után Stöger szájába tett kötelező közhely, hogy mennyire Fantastich a Fradi-tábor). Kicsivel több, mint két hónappal később már a leghangosabb szurkolók vették kezelésbe, egyre-másra jöttek az Auf Wiedersehen híresen jól skandálható rigmusai, december 13-án pedig a Fradi bejelentette Stöger menesztését a klubtól.
Vesztett pontok tekintetében a csapat vezette a bajnokságot, megvívott egy sikeres őszi selejtezőt, aminek a végén sikeresen kvalifikát az európai kupák egyikébe, a klub mégis belefásult a „bécsi úriember” ügyködésébe, Woody-Stöger pedig egyre inkább érezhette úgy, hogy a természeti erők összefogtak ellene. A Woody Allen-analógia nem csak a külső jegyek hasonlósága miatt működött, hanem az „idegen test-szindróma” miatt is. Ahogyan Woody Allen karaktere évtizedeken át küzdött a filmvásznon azzal, hogy a társadalom ránehezedő, sokszor leküzdhetetlennek vélt viszontagságain felülkerekedjen, úgy Peter Stöger is (kevesebb neurotikus jeggyel ugyan, de) megvívta a maga harcát mint a Fradi-társadalomban idegenül mozgó figura.
Ezzel a duplapárhuzammal egész mókás volt az osztrák edző ferencvárosi kalandját Woody Allen-filmekből kiragadott képkockákkal végigkövetni. Stöger 31 Fradi-meccséből 29-et sikerült így krónikába önteni (a Prishtina elleni BL-selejtező oda-visszavágója után jött az ötlet). Ha végigszenvedte volna vele a szezont a Ferencváros, akkor talán még könnyebb helyzetben lettem volna a több száz pesszimista hangvételű Woody Allen-szófordulatból böngészve egy-egy mérkőzés után. Jöjjön tehát egy helyen az, amit közel fél évig űztem a Twitteren: a Woody-Stöger krónika!
1. Fradi-Zalgiris, 2-0 (július 20.)
Nem volt csúnya (főleg, ha a Rebrov-éra célorientált európai meccseit nézzük), de azért a szexi-fodballtól is távol állt a Zalgiris könnyed legyőzése.
2. Zalgiris-Fradi, 1-3 (július 27.)
90 percig játszották a hazai szurkolók a lambadát fúvós átiratban. Nem kelllett volna.
3. Fradi-Kisvárda, 1-2 (július 31.)
Hazai premiernek nem a legjobb, de legalább azóta tudjuk, hogy a Kisvárda továbbra is, ha nem is szárnyal, de ügyesen siklik az NB1-ben. Néha kell egy kis szenvedés is, na.
4. Fradi-Slavia, 2-0 (augusztus 4.)
Jajj, fantasztikus potyagól a csehek szegény kapusától.
5. Slavia-Fradi, 1-0 (augusztus 10.)
Biztossá vált az európai ősz. Örültünk.
6. Fradi-Mezőkövesd 4-1 (augusztus 14.)
Továbbra sem a legszebb, de az ijesztgető Kövesdet azért ledomináltuk az első három pontért a bajnokságban.
7. Young Boys-Fradi 3-2 (augusztus 18.)
Őrült meccs, amit Rebrovval talán sosem játsszunk így le, de az "élj a mának" stögeri ars poeticáva, ami itt még szórakoztatónak is tűnt, megvalósult. Lesz-e happy end?
8. Fradi-Young Boys 2-3 (augusztus 24.)
Nem. Jó volt ez a Bajnokok ligája, de csá!
9. Fradi-Debrecen 4-2 (augusztus 28.)
VAR-ral fűszerezett, újabb sok gólos meccs.
10. Kispest-Fradi 0-1 (szeptember 11.)
Horváth Feri elég hülyéket mondott meccs után ("nem tudok mit csinálni, hát beküldtem minden támadót a végén"), de Botka, a korai piros miatt szintúgy esélyes a "The Brain" csúfnévre.
