Nem tudom mikor voltam ezelőtt ennyire mélyen. Felkelek és nem látom értelmét a napnak. Minden hét ugyanolyan unalmas és egyhangú. Teljesen elveszítettem a motivációm azok iránt a dolgok iránt amik eddig érdekeltek. Nem találom a helyem, nincsen senki olyan akinek beszélhetnék arról a hatalmas fájdalomról ami bennem van, mert nem bízom már senkiben. Egy depressziós, elbaszott embernek érzem magam és már halál vágyam is van. Ennyire szar lennék hogy nem érdemlem meg a boldogságot?












