A vándorló koponya
Az Úr 2007. évének egy átlagosra tervezett napján hátborzongató hírre kelt a magyar nép: Kádár János koponyája, illetve pár csontja szőrén-szálán eltűnt végső nyughelyéről.
Na de mégis hogyan?
Bizonyára mindenki hallott már a sírrablás művészetéről, így talán egy hangyafasznyival közelebb is kerültünk a brutális fosztogatás alaplépéseinek megismeréséhez, melyet azért 5 lépésben mégiscsak ismertetnék, hogy jobbnak tűnjön a kontent.
1. lépés: A célszemély sírhelyének felkutatása. (Az első, egyben legfontosabb lépés, hiszen még véletlenül sem szeretne senki feleslegesen kotorni órákon át.)
2. lépés: A célszerszámok beszerzése. (A pontos helyzet ismeretének tudatában, figyelmünket immár a szükséges eszközökre összpontosítjuk. Feszítővas, ásó, zseblámpa.. feszítővas, ásó, zseblámpa… célszerű legalább 666-szor mantrázni, hogy el ne felejtsük. Emellett szúró-vágó-törő-zúzó eszközre is szükségünk lehet.)
3. lépés: A megfelelő időpont kiagyalása. (Mivel már tudjuk, hogy hol és mivel csapjunk le, csak azt kell kitalálnunk, hogy mikor. Nem ajánlatos a nappali órákban megejteni a vadászatot, hiszen ekkor, a Nap fénykibocsátásának következtében, az ember képes tisztábban látni, mint éjszaka. Ebből cselesen kikövetkeztethetjük, hogy az éj leple alatt célszerű nekivágni kalandunknak.)
4. lépés: Fizikai teljesítőképességünk megmérettetése. (Az összes lépés közül a legbrutálisabb, ha itt nem bukunk el, akkor sehol. Végkimerülés közeli állapot eléréséig feszegessük a síremlék fedőlapját, majd távolítsuk el azt. Majd maradék erőnket összeszedve, két miatyánk között álljunk neki a lapátolásnak. Ha úgy érezzük, a következő mozdulattal tőből leszakadnak karjaink, akkor már közel járunk! “Never don’t give up!!!” Ha valami nagyra és keményre leszünk figyelmesek a földben, akkor nem, az nem egy álló f*sz, hanem a koporsó. Megkezdhetjük a lopónyílás kialakítását.
5. lépés: Fuss, g*ci, fuss! (A lopónyíláson át ragadjuk meg az elcsenni kívánt akármicsodákat, és kurva gyorsan fussunk el a g*cibe!)
Hogy mivan?!
Miután mostmár mindenki el tudja képzelni, hogyan is zajlik egy sírrablás, térjünk vissza a lényegre.
A magyar népet szörnyen megviselte a hír, miszerint az égig magasztalt néhai főtitkár koponyáját ellopták, az eltávolított sírfedélre pedig egy “gyilkosok, 56” feliratot is pattintottak. De ez még nem minden, ugyanis a Munkásmozgalmi Pantheon (komcsi paneles emlékmű) falára fújták a “Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat 1956-2006” feliratot. (Ami amúgy a Kárpátia egyik számának sora, nem pedig a rablók fejéből kipattant bölcselet.) És hogy méginkább fokozzuk a dolgokat, a helyszínelés során megállapították, hogy Kádár feleségének urnája is eltűnt. Mivel az érintett személyeknek nem voltak egyenesági leszármazottai a kegyeletsértés miatti nyomozást nem lehetett elrendelni.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy fanatikus kommunisták, skinhead-ek vagy netán neonácik követték-e el a szégyenletes tettet, ám kár is lenne rajta egy percig is törni a buksink, mivel a tettes(ek) kilétének felfedésére a mai napig nem került sor. Úgy, ahogy a koponya, a csontok, illetve az urna sem került vissza a helyére.