#szomor

[lilholywater]

vasárnap

hideg van, én is rideg vagyok,

mert nem ölelsz már át mikor vacogok.

kihült a teám, fázik a talpam

nincs többé ki melegítse ajkam.

nélküled minden vasárnap

borongós, szomorú.

s, engem lassan felemészt

a magány, a bú.

[bttnxx]

Csak te kellesz.

[banatostenger]

"Gondolkodtál már azon hogy megvágd magad de féltél mit szól más hozzá aki talán fontos?..... Sajnálom„

[annie-lang-azurlany]

Már január elején megvan 2020 legjobb magyar mémformátuma

[pingvinkiralyno96]

mikor a legreménytelenebbül fogsz bolyongani a világban, akkor fog jönni az életedbe egy sorsdöntőszemély, akire a büdös életben se számítanál.

[senkitsemerdeklem]

imadom amikor random ramjon a rosszkedv es semmi kedvem elni

[yourwaifuuu]

a legjobb fiú testvér

Bejött a szobába majd kérdően mondta -mi ez a depressziózás?-

Megsimítottam arcomra rászáradt könnyeket és nem válaszoltam. Nem láttam az arcát, de hallottam a hangján, hogy szeretne segíteni.

Majd kérdőre vont - na mesélj mi bántsa a kicsi lelkedet?!-

Csak néztem a telefonom képernyőét, vettem egy nagy levegőt majd elhagyta egy szó a számat -semmi.- annyira elszerettem volna mesélni neki, de nem akartam, hogy lássa valójában milyen gyenge lány is vagyok.

[6hanging6queen6]

1. D, mint...

Sötét. Hideg. Reménytelen. Magányos. Elhidegülés. Bánat. Semmi sem igaz. Nincs értelme.

   Tipikus tinédzser-betegség. Romantikusnak találják ezt. De nézzük egy túlélő szeméből. Lassan 9 éve küzd ezzel.  

   Hogy mégis ilyen egy nap? Felkelsz. Az ébresztő hangosan megszólal, ám nem hallgat el. "Még öt percet" avagy az indok amiért mindig elkésel. Kimászol az ágyból. Azonnal gyógyszer. Miért? Mert ez van felírva. Minden reggel, délelőtt, délben, délután és este bevenni 1 szem Xanaxot. Ha nem érzed magát annyira szörnyűen, elég napi három. Zuhanyzás. Vagyis inkább hívjuk csak inkább "ülés és gondolkozás a kádban". Mai program? Drogozás? Öngyilkosság? Vagy csak egy séta? Sosem tudni. Eljön az este. Mit tettél délután? Csak úgy voltál. Levegőt vettél.  Huszonhárom óra. Kezdődnek a bajok. Szomorú dalok tengere tölti meg az üres szobát, miközben a toll vagy a ceruza lágyan karcolja a papírt. Itt művészet készül. Saját stílusban. És mi látható a képen? Sosem lehet tudni. Egyik pillanatban még csak arcokat rajzolsz, aztán arra eszmélsz, hogy a lapon mindenhol gyógyszerek, alkohol és felkötött emberek. Az érvágás túl mindennapi. És hogy honnan tudod? Onnan, hogy te magad is csináltad. Nem a lapra vázoltad fel az érzéseidet egy ceruzával,  hanem a karodra es a nyakadra egy pengével. Ez volt a legelső öngyilkossági-kísérleted. Mi volt a második? Ez egyszerű. Kicsit több nyugtatót vettél be, mint kellett volna. A szüleid mentettek meg. Ennyi maradt meg az egészből. Ők úgy tudják, hogy véletlen volt. Nem írtad fel. Nem pipáltad ki. De a valóság? Ennél szörnyűbb.

    Mit rejt ez a sötét vár? Gondolom érdekel. Az úr itt nem más, mint a depresszió. Depresszió, másnéven örök bánat. A fekete lyuk a lelkedben, a hullaszagú aura, a társ, amely visszahúz és nem előre tol, a szív, amely eltörött, a remény ami elszállt. Ez a depresszió. Aki örökké veled marad, aki miatt úgy érzed, minden eltörik amihez hozzáérsz, aki miatt nem érzed magad másnak.

              2017. 08. 10.

        Tóth Leila