A hétfő délutáni napsütést kihasználva tettem egy nagy körutat a városban, számos műemléket érintve. Mivel sok képet szeretnék megosztani erről, célszerűnek láttam három egymás utáni posztra felosztani a tartalmas kirándulást. Ennek első részében ezúttal felülről is letekinthetünk a város szívére.
Van egy bakancslistám, amin az Edinburgh-ban meglátogatni kívánt helyek sorakoznak. Mivel az időjárás-előrejelzés alapján erre a hétre többnyire napos időt mondtak, gyorsan összeállítottam egy párórás kirándulást néhány látványosságból. Eredetileg vasárnap délután akartam megejteni a túrát, de az ígérttel ellentétben szürke, ködös idő uralta a napot - ám hétfő délután beigazolódott az előrejelzés. Apró üröm az örömben, hogy a köd után elég párás maradhatott a levegő, mert a látótávolság nem volt az igazi.
A túra útvonala: egyetemi könyvtár (ahol innovációs csoportmunkát tartottunk délelőtt) - North Bridge (a Waverley vasútállomás fölött) - Scott Monument - Calton Hill - North Bridge - Royal Mile - Holyrood Park - haza.
Az egyetemről tehát a North Bridge felé vettem az irányt. Innen pedig már látszott is az első célpont, a Scott Monument.
A 200 láb (60 m) magas gótikus monstrum az erős edinburgh-i kötődésekkel rendelkező Sir Walter Scott skót írónak állít emléket, ez a világ legmagasabb emlékműve, amit író számára emeltek. Tehát ne keverjük össze: bármennyire hasonlóan hangzik is, és csábít a tévképzet, nem skót (Scottish) emlékműről van szó!
A North Bridge-en áthaladva még a patinás Balmoral Hotelt is megcsodálhatjuk.
Innen az újváros főutcájára kanyarodunk rá, a Princes Street-re. A reptérig közlekedő villamosok itt is végighaladnak, és pont nemrég tudtam meg, hogy ez Edinburguh 4-es metrója: a tetemes költségeket felemésztő építkezések jócskán elhúzódtak a lakosok rosszallását eredményezve, ráadásul sokan a kezdetektől fölöslegesnek tartották a kialakítását. Egyszóval nem túl büszkék rá, a helyiek körében divat is panaszkodni miatta, és csúnyán néznek a villamost dicsérő turistákra. Közeledünk a Scott Monumenthez...
A Waverley állomás felett átívelő Waverley Bridge mellett áll közvetlenül, ez az a hely, ahonnan például a reptéri kék Airlink buszok is indulnak/érkeznek. Ezúttal néhány turistabusszal kiegészülve valóságos színkavalkádot alkottak.
Ráadásul tavaszodik, kiültették már az első virágokat is az emlékmű lábánál húzódó Princes Street Gardensbe:
A Scott Monument nem csak magas, de meg is lehet mászni. A leírás szerint 287 fokos csigalépcsőn lehet feljutni a tetejéig, de menet közben több pihenő- és kilátószintet is kialakítottak. Az első pihenőig a csigalépcső a torony egyik lábában vezet felfelé, egy perc után már kaphatunk egy madártávlati ízelítőt a városból. Itt például a nem is túl messzi edinburgh-i vár sziluettje látható:
A szinteket körbe lehet járni, de mivel a szerkezet közepén a csigalépcső sok helyet foglal el, körben már csak egy keskeny sikátor vezet.
Öhm, azt mondtam, hogy sok helyet foglal el a csigalépcső? Hát... valójában ezek a csigalépcsők felfelé haladva egyre szűkebbek. Még a torony legaljánál is alig fér el egymás mellett egy felfelé és egy lefelé haladó ember, de a csúcs előtti utolsó szakaszon konkrétan le kellett vennem a hátamról a kis hátizsákomat, hogy ne szoruljak be.
A legmagasabb pontról pedig minden irányban gyönyörű panoráma tárul elénk. Nyugat felé végig a Princes Street húzódik (baloldalt a háttérben a St Mary’s Cathedral tornyai magasodnak).
A másik irányban visszanézhetünk a régi belváros felé, a Waverley vasútállomás és a North Bridge kettősével a kép bal oldalán. Háttérben a Salisbury Crags és azt Arthur’s Seat vonulatai.
Továbbfordulva pedig a Princes Street másik vége irányában a Balmoral Hotel emelkedik ki a környezetéből.
A háttérben pedig az a Calton Hill nevű domb látható, ami a túra következő állomása lesz - és ami egyben a túra névadásához a legnagyobb mértékben hozzájárult, mivel nem sok olyan dombot találni a világ bármely városában, amin egyszerre három különböző emlékmű is helyet kapott...
