Tanulj meg egyedül boldogulni, mert a végén úgyis egyedül maradsz.


#batman#dc#dc comics#tim drake#dick grayson#dc fanart#batfam#batfamily




seen from Japan

seen from China
seen from Malaysia

seen from Malaysia
seen from United States
seen from India
seen from China

seen from United Kingdom

seen from United States

seen from Canada

seen from Italy
seen from China
seen from United States

seen from Canada

seen from United States

seen from Canada
seen from Australia
seen from United States
seen from China

seen from United States
Tanulj meg egyedül boldogulni, mert a végén úgyis egyedül maradsz.
Mert vannak hibák, amiket el kell követni, tanulva belőle, hogy jobb emberré váljunk
Ma lenne a ballagás, pár nap múlva érettségi.
Csak én érzem úgy, hogy mind erre nem vagyok felkészülve? Még mindig gyerek vagyok.
Érettségi
4 nap van hátra...
"A fájdalom, amit ma érzel az az erő, amit holnap birtokolni fogsz."
~milyen igaz~
Motiváció minden napra
❣️
Ma hétfő van. Az azt jelenti 7 órám van. Ebből az első testnevelés, várhatóan 10 percig folyamatosan futunk a 6 °C-al rendelkező teremben, a tüdőnk fáj egész nap.
Utána van egy matekunk, ahol kikapjuk a dolgozatot, a tanár velünk cirkuszol mert az egész csoportnak rossz lett, de mindenkinek 1 pont kellett volna a 4 eshez.
Utána van történelem. 6 oldalas vázlatot kellett megtanulnunk + tk. Előző hét óta ezt magoljuk, de még nem tudjuk 4esre, 5ösre. Agyilag már fáradtak vagyunk a töri miatt.
Utána jön a drága, fizika, ahol ha iszunk kiabálnak velünk. De kérdezem én, mikor igyunk? Mikor nincs szünetünk mert elveszik tőlünk? "Csak egy kicsit korábban kezdem, és késöbb fejezem be" hát igen ám, de mikor együnk, igyunk? Mikor nevessünk? Jó, hogy nem viselkedünk órán, gyerekkorunk nem volt ez megy évek óta. Minden 'szabad' percünkben tanulunk, a szülők azt mondják ez a dolgunk... De nem. Az utcán kellene futkosnunk, vihorásznunk, úsznunk. De ehelyett felnőttek vagyunk 14-15 évesen, és csodálkoznak azon, hogy a Klárika a 8b ben már nem szűz.
Angolon szóbeli feleltetés, akinek szerencséje van, az pénteken letudta. Angolból a nyelvtanon nagyobb hangsúly van mint annak a használatán.
Magyar, az édes drága magyar. Ahol szegény tanárnőt kikészítjük, pedig ő szeretettel bánik velünk. Nem feleltet gyakran, sok időt ad verstanulásra. Szegény óráján már nem viselkedünk.
És akkor jön, maga a terror. A német óra. 3 éve tanulom, és a csoportunk órán mindig valamiről beszélget a tanárral. A drága tanárnőt megkérdezzük "mi lesz benne a dogában?" 45 percig beszél az esküvőjéről. De dolgozatot írunk. Tanulni nem tanulunk, csak házit kapunk.
És végre haza esünk 14:20. Még ma nem ettünk max morzsákat. Evésre számoljunk 30 percet. 14:50. Ma volt hét óránk. Holnap is hét lesz. Ha csak a holnapikra készülök -tesi kivételével- az 6 óra. Az 20:50, mivel minden órára minimum egy órát kellene készülnünk. 21:20 vacsora. 21:30 fürdés. És mikor éltünk? Mikor pihentünk?
De ez a dolgunk. Igaz?
Mikor megismertelek még nem tudtam a következményeket. Nem tudtam mivel térsz ide, és mit akarsz az időben át állítani. Csak betoppantál,még csöngetni sem csöngettél, betörtél, és kiforgattál magamból. Az összes ruhámat a földre dobtad, ordítani kezdtél, én pedig csak ültem, s bámultam az embert akit a nyugalomból, fájdalomba rugdostam át. Ahogy halottam az utolsó gondolataidból kitörő haragot, az összes fájdalom amit egykor életemben éreztem, most egy labdává vált, s gólt lőtt benne. Akkor tudtam, hogy itt a vég. Szépen csendben furakodott be közénk, néha áttetszően, néha pedig csak kényelemből. Ott fetrengett, mint valami szőrös macska, aki éppen dörgölőzik hozzám. Néhány szőrdarab még most is a ruháimon telepszik, és átfedi a világomat a világtalanba.
Hogy is mondjam..elveszítettük egymást.
A kitörő szavaiddal bántasz, minden nap, minden percében. Itt marcangolsz, és nem engeded szabadon a lelkem. Nem hagysz levegőt venni, köhögés nélkül, s nevetni sem, könnyek nélkül.
Idetelepedtél, mint a pókom a szoba sarkában. Őt sem tudom már hova tenni, folyton eltüntetem, de ő újra és újra kölyköket szül a szobám szegletein belül. Így természetesen, már engem is beszőttek a hálójukba. Eltüntethetlenek, épp úgy mint a gondolataim a fejemben.
Telepszenek, csak gyarapodnak, újabb és újabb gondokat szűlnek, egyre többen vannak, mint addig míg kicsi nem lesz a hely. Akkor aztán kiszabadulnak, és mindent ami körülöttem éppen virágzik, széttaposnak.
Emlékszem még arra a napra, és onnantól kezdődően az összesre, amit már nélküled kellett eltöltenem.
Bárcsak ne toltalak volna el, bárcsak engedtem volna a boldogságnak ami beakart kúszni az ajtóm alatt.
Akkor most nem itt lennénk. Te nem lennél egy másik országban, és úgy szint én sem.
Egy pillanatra most eszembe jutott valami, és tudod, most ez így lenne, ha akkor nem választom szét magunkat.
A mese lényege, hogy a terveink, éppen hogy valóságosak, csak külön megteremtettek.
Te ott, én itt, de a cél egy. Hisz te mondtad, "még az évben kimegyünk dolgozni". Meg is tettük, és tudod, büszke vagyok ránk, köszönöm hogy megteremtetted ezt a gondolatmenetet. Más a világ, élvezem, itt mindenki kedves, szeretetreméltó, figyelmes..de,mégis csak egy ország a többi sok között.
Nem vagy itt, tudom.. hidd el sajnálom, hogy még mindig az agyamba vagy, és nem engedlek szabadon. Tényleg, sajnálom, sajnálom hogy ezt tettem. Elakarlak engedni, kérlek segíts benne, ne kelljen ezt az örökös harcot folytatnom magamba. Szabad akarok lenni, ahogy te.
Most már nem tudok rólad semmit, már nem a te nevedet írja ki a telefonom, ha magamhoz kapom. Nem a te hangod kellt fel reggel, és könyörög hogy induljak dolgozni.
Tudod, még tél van, bár igaz, Március, de hideg van. Ha kimész az utcára, hisz ismersz, tudod hogy fáznak az emberek. De mi van akkor ha nem csak a testem fázik, hanem a jéggé fagyott lelkem, és gondolataim?
Úgy hagytál el, hogy a magamba gyülő gondolatokat, nem adtam ki magamból. Nem mondhattam el hogy mindent elrontottam, és hogy ez az énem már nem létezik,hogy te voltál a végzetem, és az utolsó levegővételem a nyugodt életem lezárásához.
Felborultam, és érzem hogy kiszakítasz belőlem mindent ami régebben felállni késztetett. Mindent darabokra tépkedsz, majd felgyujtod őket. Ezt játszod, napról napra.
Sebeket ásol a szívembe.
Ezek lettünk mi, sebezett lelkek.
2 hours of 🇫🇷 practice and this new baby plant. Looks so cute 🌱 I tried a new learning method: 30/30/30/30 . First I started with listening and reading, I combined them and I did it for an hour. After I took a break to have some porridge 🥣. I continued with speaking and a little bit of grammar (verb conjugations). I use the #pomodorotechnique and play the video on #youtube , meanwhile I study. Somehow it felt faster and maybe even more effective. I will test it out a little bit more and let you guys know! What’s you study/learning method? 🌱🇫🇷📖☀️ . . . . . #study #studyfrench #studying #languages #studymotivation #studytips #plants #plantsmom #green #inspiration #curios #tanulj #iskola #mik #ikozosseg #instadaily #spring #instagood #instamood https://www.instagram.com/p/B-pGxRfHlq_/?igshid=m0a3tw3fj5v
Egyébként tiszta ideg vagyok a holnapi nap miatt, első nap az új suliban, új osztálytársak, új tanárok. Jaj.
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet