Kommunikációs érdeklődésemnek hála egyszerűen nem tudok csak úgy, elemző szándék nélkül leülni tévét nézni. Amikor először látogattam Angliába, szinte rátapadtam a nappaliban háttérzajnak bekapcsolt készülékre. Nem mintha otthon olyan sokat tévéznék, de kíváncsi voltam a műsorokban tükröződő kulturális különbségekre.
Mi az, ami nálunk nincsen (még)?
Orrba-szájba biztosítás. A reklámblokkok nagy részét ezek teszik ki, és nem finomkodnak az eszközökkel: frontálisan mondják a család arcába, hogy mindenki (jó individualistához hűen) gondoskodjon a saját temetéséről. Nemcsak a tehetős családapák a célközönség, és nem csak jelzésértékűen érzékeltetik, hogy a tragédia bármikor bekövetkezhet. Láttam olyan jól felépített kisfilmet reklámot, amelyben a nagymama hosszasan kifejti lányának, hogy volt a biztosítónál, és bizony most már senkinek nem kell aggódnia, ha ő meghal. A lánya pedig ennek nagyon örül.
A kisállat-biztosítás is népszerű - itt Angliában talán nincs is olyan gazdi, aki ne kötne biztosítást a kutyájára vagy macskájára. De meg is értem - az itteni jól képzett és jól felszerelt állatorvosok az elgázolt, sérült gerincű kisállatokat is profin talpra állítják, de mindennek millió forintos nagyságrendű ára van.
Nincs hiány a gyomorszájba-vágó társadalmi hirdetésekből sem:
>> Egy fehér szobában vagyunk, fiatal anyuka leül egy székre, ölébe veszi az 5-6 éves, angyalarcú kislányát, lépésről lépésre, premier plánban beköti magának a kemoterápiás infúziót, miközben magyarázza a gyermeknek, hogy "látod, nem is olyan félelmetes ez". - cancer is happening right now szlogennel.<<
Percekig csak nézel magad elé, hogy ezt most hova tegyed. Szerintem Magyarországon egy ilyen hirdetés kicsapná a biztosítékot az értetlen tömegnél.
Rengeteg egyéb civil szervezet hirdetése szól hozzád könyörgő hangon adományokért. Például hogy "Afrikában éheznek". Bárcsak lenne szó arról, hogy Kelet-Európában is.
Angliában nagyon sok termék reklámjának központjában a megkomponált életérzés helyett egyszerűen, egyenesen, minden sallang nélkül az ÁR áll. Az árakció, ami akár 40-50%-os is lehet, és alanya nem a lecsókolbász vagy a háromrétegű vécépapír, hanem például egy jó minőségű kerti bútor szett. Mert itt az átlagembernek telik rá.
Az "apa mosdik, anya mos-főz-takarít, a gyerek pedig csintalan" tematika helyett a reklámok jelentős része színvonalas, kreatív tartalommal rendelkezik. Persze azért az előbbi is megtalálható (és szinkronizálva jön is át hozzánk).
A nagymamáknak szóló teleshop pedig talán aljasabb, mint otthon. Például silány, ízléstelenül díszített, kínai rongynak kinéző ruhadarabokat árulnak pofátlanul drágán. A képernyő sarkában megjelenik a készlet, és valós időben az, hogy mennyi fogyott már el belőle. A ruhakollekciót aztán a bizsuk követik. Szóval azt hiszem örülök, hogy Magyarországon a konyhagépnél meg az ágymatracnál egyelőre megáll a tudományuk.