Versbebújó - IKT Műhely videó (2014) reflexió
Az IKT Műhely videók közül a Benedekné Fekete Hajnalka által vezetett órát választottam, amelynek a tanárnő a “Versbebújó” címet adta. Mivel egyik szakom magyar, kézenfekvőnek tűnt, hogy azt a videót fogom kiválasztani, amelyiknek a címében a vers szó szerepel. (Aztán megnéztem a Nyugat 2.0 videót is, de úgy gondoltam, a Versbebújó sokkal jobban feldolgozható videó, hiszen a benne szereplő gyógypedagógus szerintem jobban felhasználható korszerű technológiákat mutat be). Bár elsősorban középiskolai pedagógusnak készülök, egy nyolcosztályos gimnáziumban szükség lehet arra is, hogy tudjam, hogyan kell kisebbeknek hatékonyan irodalmat tanítani, így örülök, hogy éppen erre a videóra esett a választásom.
A film megtekintését követően az fogott meg leginkább, ahogyan a gyerekek érdeklődtek a gyakran száraznak és feleslegesnek titulált memoriterek után - és jelentkeztek órán! Érdekes volt számomra, hogy a videóban szereplő tanulók mennyi Weöres verset tudtak kívülről; bár a nagy mennyiségű memoriter feladása szerintem nagyobbaknál (pl. középiskolásoknál) nem feltétlenül célravezető, de a Protopage vagy a Learning Apps nevű oldal például akár középiskolások számára is alkalmas lehet arra, hogy a meglévő tudásukat még jobban elmélyítsék, hiszen az ő tananyagukhoz is létre lehet hozni ezeken a felületeken jegyzeteket, kreatív feladatokat. Ezeket tehát mindenképp tudnám hasznosítani a saját tárgyaimnál, nemcsak a magyarnál, de az angolnál is - már abban az esetben, ha a szükséges technológia rendelkezésemre áll az osztályteremben. Mindenesetre a film kitágította a perspektívám abban, hogy a memoritereket is lehet úgy számon kérni, hogy az ne egy szigorú feleltetés legyen jegyre, hanem olyan tevékenység, amit a diákok is élveznek.
Amit kevésbé tartok megvalósíthatónak egy másik környezetben, az talán az online értékelőtábla. Értem, hogy képek jelölik az egyes csapatokat, és jól néz ki, amikor a tanár egytől háromig pontozza őket, aztán összegzi a pontokat, de középiskolásoknál szerintem túl sok idő menne el ezzel feleslegesen. Véleményem szerint addig, amíg az iskolák többségében a hagyományos tábla a norma, és ez az, ami mindig rendelkezésre áll azonnal, sokkal gyorsabb és célszerűbb arra felírni a csapatneveket, és utána krétával/táblafilccel a pontokat. Ha éppen egy tanár például az óra nagyrészére csoportmunkát tervez, amihez nem kell a projektort beizzítani, akkor felesleges idő megy el azzal, hogy a tanár bekapcsolja a gépet és a projektort, majd megnyitja az értékelős oldalt/programot.
Egyébként kétfajta formatív értékelőeszközt is felfedeztem a videóban. Az egyik az előbb említett online értékelőtábla, amit a tanár a gyerekek csoportmunkájának értékelésére használt. Egytől háromig pontozta a gyerekek együttműködési kompetenciáit - hiszen a csoportmunka során a pedagógus végig ügyelt arra, hogy ne csak az irodalmi tudásuk mélyüljön a diákoknak, hanem az ún. 21. századi készségeik is fejlődjenek, ami szerintem remek. Azt hiszem, a tanárok általában a tantárgyuk átadását tartják a legfontosabbnak, és kevesebb figyelmet fordítanak arra, amiért a közismereti tárgyakat valójában tanuljuk: hogy fejlődjön a problémamegoldó képességünk, a kooperációs technikánk, a szövegértésünk, a gondolkodásunk.Mint az előbb is említettem, az értékelőtáblával kapcsolatban vannak fenntartásaim, de azt el tudom képzelni, hogy ha mondjuk az óra nagyrészében egyébként is online dolgozunk a gyerekekkel, akkor tényleg lehet értelme az online értékelőtáblának is. A másik formatív értékelési eszköz a Google Drive kérdőív volt, amit a tanár arra használt a videóban, hogy lemérje, mi tetszett az órán a gyerekeknek, mi nem. Arra is rákérdezett, hogy a gyerekek szerint milyen képességeik fejlődtek az óra során, ami egy nagyon jó ötlet, én nem gondoltam volna erre. Én ezt az eszközt nem alkalmaznám minden óra végén (idő sem lenne rá, és szerintem felesleges is), de mondjuk félév végén vagy év végén nagyon hasznos lehet egy ilyen felmérés. Már pusztán azért is, mert a diákok is legalább elgondolkodnak azon, miben fejlődtek az elmúlt időszak során; de a pedagógusnak is jó visszajelzés ez, hiszen ez alapján le tudja szűrni, ha valamit nem jól csinált.
A megismert technológiai eszközök alkalmazásának hasznát leginkább abban látom, hogy a diákok nem száraznak és unalmasnak tekintik a tanórát, hanem tényleg érdekli őket, és aktívan részt vesznek a feladatok megoldásában - amik ez esetben online vannak. Mivel ezek a gyerekek már digitális bennszülöttek, nem lehet csodálkozni, hogy jobban megmozgatja őket egy interaktív, képekkel és videókkal tarkított felület, és könnyebben is megragad bennük a tananyag. Én a Learning Apps nevű oldalt például szívesen használnám angolórákon - a lyukas szöveg feladat nagyon hasznos és rendkívül jól fejleszti a nyelvi készségeket, de a párosítós feladatot is tudnám használni, mégpedig úgy, hogy pl. a hivatalos nyelvezet tanulásánál mondatkezdeteket és mondatvégeket kell összepárosítaniuk a diákoknak.
Összességében tehát nagyon hasznos volt a film megtekintése - már önmagában azért megérte megnézni, hogy a fenti oldalakat felfedezhettem. Kezdő (vagy haladó) tanártársaimnak szintén tudnám ajánlani a videót, hiszen egy jó pedagógus, véleményem szerint, mindig nyitott az új technikákra, új fejlesztő eszközökre.
Hivatkozások: IKT Műhely videó - Benedekné Fekete Hajnalka, “Versbebújó”
Fenti kép: japán gyerekek tableten tanulnak. Forrás: thejapantimes.com