Reflexió a 7. mikrotanításról
Az utolsó, 7. mikrotanítás egy különleges óra volt, hiszen nem egy konkrét tantárgyat tanítottak a tanárok (akiknek különböző szakjaik miatt ez nehéz is lett volna), hanem a hangról beszéltek több tudományterületet összevonva. Először meglepett ez az ötlet, hiszen ilyen tanórát legfeljebb alternatív iskolákban tudok életszerűen elképzelni, de mégis élveztem, hogy egy témát hoznak a tanárok, és azt vizsgáljuk meg sokféle szemszögből.
Az óra egy népdal éneklésével kezdődött, majd a hangot zenetörténeti szempontból kezdtük vizsgálni. A tanárok csoportokra bontottak minket, és minden csoport kapott egy A4-es oldalnyi szöveget, amiből a fontos részeket alá kellett húzni, majd prezentációt kellett belőle szerkeszteni. Ez egy remek feladat volt szerintem, főleg hogy sok csoportba osztottak minket, és mi (3-an voltunk) ind hozzá tudtunk járulni a diasorunk sikeréhez, ráadásul végig lekötött minket a feladat. A tanárok folyamatosan járkáltak a csoportok között, és (főleg a feladat elején) nekem ez néha kicsit sok volt, hiszen két mondatot sem olvastunk el és máris jöttek segíteni. Persze, nyilván fontos, hogy a tanár(ok) ne csak üljenek/álljanak némán a csoportmunka alatt, de szerintem indokolt lehet várni kicsit a segítséggel.
A prezentáció elkészítése után minden csoportból egy ember röviden előadta, mire jutottak a csoportmunkával. Aztán a learning apps nevű oldal segítségével egy izgalmas keresztrejtvényt tudtunk megoldani. Ezt az oldalt eddig nem ismertem, de szerintem a keresztrejtvényes feladatot én is tudnám használni pl. angolból új szószedet ismétlésekor - így a gyerekek a szavak helyesírását is tanulják, tehát akár magyar helyesírás tanításánál is működhet ez az IKT eszköz. A mikrotanításon annyi volt a probléma, hogy néha olyan szavakra kellett volna rájönnünk,amik a feladatot megelőző csoportos prezentációkban nem voltak meg, köszönhetően annak, hogy minden csoport csak a lényeget emelte ki a saját szövegéből. Itt szerintem érdemesebb olyan szavakat kiválasztani, amik biztosan elő fognak kerülni a prezentációk során, még ha esetleg könnyebb is lesz így megoldani a keresztrejtvényt.
A mikrotanítás során számomra leghasznosabb módszer az volt, amikor (már az óra második felébe lépve) az egyik tanár egy hosszú cérnát adott két önkéntes kezébe, és megkérte őket, hogy mozgassák azt. Ez egy végtelenül egyszerű szemléltetéses feladat, még csak különösebb felszerelés sem kell hozzá - csupán egy cérna (ami jó, ha nem fehér, hiszen az iskolai falak általában fehérek, és így nehezebben látszik a példa - ezen lehetett volna javítani a mikrotanításon). Mindenesetre szerintem ez a feladat azért volt remek, mert így szó szerint kézzelfoghatóvá vált az, hogy hogyan is néz ki egy hanghullám, és hogyan működik. A diákok kaptak róla egy tapasztalot, ami megragad bennük, és sokkal könnyebben megjegyezhető, mint akár a füzetbe lediktált fogalmak.
Az óra végefelé volt egy rövidebb frontális rész arról, hogy hogyan tároljuk a hangot számítógépen, illetve (úgy tudom) lett volna egy feladat is, amiben a saját hangunkat kell felvenni egy program segítségével. Szerintem ha ez tényleg megvalósul, az remek motiváló eszköz lehetett volna a diákoknak - akik talán még soha nem használtak hangfelvevő programot, minden bizonnyal érdeklődve fogják figyelni azt, hogy hogyan tárolja el a számítógép az ő hangjukat. Másik motiváló tényező mindenképpen a tanárok dinamikus személyisége volt: mindkettőn látszott, hogy szeretik azt, amit tanítanak, és szerintem rendkívül jó kiállásukkal az óra elejétől a végéig lekötötték a figyelmünket. Nem is tudtam elkalandozni, mert mindig volt valami újabb tanári instrukció, újabb feladat, amire figyelnem kellett.
Értékelő eszközöket én nem különösebben fedeztem fel az órán, talán azok a pozitív visszajelzések tekinthetők ilyeneknek, amiket a csoportmunkák megoldásaira kaptunk. A tanárok végig a segítségünkre voltak pl. a csoportmunkákban is, figyelték ahogy haladunk, illetve szükség esetén segítő kérdéseket tettek fel, amik jól is jöttek.
Végül azt kell mondjam, én jól éreztem magam az utolsó órán is; szerintem még jót is tett, hogy ilyen különleges témájú mikrotanítással zártuk a félévet. Sokat tanultam nem csak az ő munkájukból, de a korábbi mikrotanítók és a saját órám alkalmával is. Összességében tehát nagyon jó tapasztalat volt ez a hét mikrotanítás, és számos új IKT eszközt megismerhettem általuk. Kicsit sajnálom is, hogy nem lesz több ilyen kötelező kurzus a tanárképzés keretein belül :(
Források: kép: The Indian Express