#verseim

[jstgrl]

Nem tudok figyelni, és egy kicsit azt hiszem, nincs is mire.

Szvoren Edina

[depressionwithlove-blog1]

Verseim.

[sotet-kiralyno]

Igaz szerelem

Folyton rád gondolok, hisz tudod már,

mint a villámlás , ami a mennydörgésre vár.

Várnék én is rád, akár 1001 évet.

Kevés a szerelmem kifejezéséhez egy élet.

Megremeg a testem, mikor hozzám érsz

Őrült a mosolyod, és még több csókot kérsz

Mikor velem vagy, eltűnnek a gátlások

s, a falak amiből mindkettőnknek volt már sok.

Mint a méhek a virágoknak,

az oxigén a tűznek és világnak,

Szükségem van rád, és szeretlek nagyon,

bassza meg magát, az összes kretén, ezen a napon.

Kibaszott unikornisok vagyunk egy szivárványon

A legszebb csodával egyesülünk a franciaágyon.

Az emlékeim ködösek, és a lelkemben a méreg

Nem a rossz érzés itt ma a lényeg.

Mellettem fekszel minden éjjel és nappal,

ha rád nézek , akár 1 szárnyaszegett angyal

Mára már tudom, hogy te vagy aki kell,

Szeretlek örökké kérlek ne lökj el.

A tűz a vízzel, a szív az ésszel,

a szó a csenddel vív nagy csatát.

Segíts hát édes, hogy mondjam el ,

Az érzés bennem ébred, és téged ölel.

Nélküled az életem silány és kietlen,

Az istenem kérdezi, miért lettem hitetlen.

Válaszra sem méltatom mert nélküled már nem megy.

Ködös a fejem, és előttem egy nagy hegy.

Átkelnék rajta , de nem akarok.

Inkább a hidegben csentben meg fagyok.

De feltűnsz a horizonton , mosolyogva némán.

Rohanok feléd, lüktet már a vénám

Átölellek megvagy, többé nem eresztelek,

Köszönöm hogy egy kis időre legalább szerethettelek.

By: Psycho Lady

[valuskahazater]

Áruházi Blues

“Van, hogy nem ismerem föl, kiben mi rejtőzik, van, hogy magamat illetően is tévedek. A legfontosabb a lépre csalás. Annak jól kell mennie: a jó lépre csalás fokozatos, a jó lépre csalásban minden pillanat a megtévesztésig hasonlít az előzőhöz. Vagy én vagyok lépre csalva, vagy a másik, de lépre csalás nélkül nem megy. A második legfontosabb a kiszolgáltatottság. A másik ember akaratának kiismerhetetlensége köt gúzsba. Vagy a saját reakcióim kiszámíthatatlansága köt gúzsba, biokémiai folyamatok rabszolgája vagyok. És nem lehet túl sokszor gondolni valakire, az újdonságra hamar immunis leszek. Általában már a második alkalom is csak halovány utánzata az elsőnek. Unalmas, erőtlen.”

Szvoren Edina: Verseim

[jstgrl]

Néha több bekezdésen keresztülsiklik a szemem anélkül, hogy az olvasottak értelmét fölfognám, vagy akár csak sejtelmem lenne a tárgyról.

Szvoren Edina

[jstgrl]

Hogyan van az, hogy sokáig, nagyon sokáig nem gondolunk valamire, ami pedig réges-régen foglalkoztat minket, aztán egyszer csak már gondolunk.

Szvoren Edina: Arról, hogy miért nem lehet gyertyafénynél újságot olvasni egy Föld körül keringő űrhajón

[jstgrl]

nem a tüdőm vagy a szívem fáradt el, hanem a csuklóm, a kezem, a lábam. ha a szívem vagy a tüdőm fáradt volna el, persze azt mondanám, hogy elfáradtam, de így nem mondhatom

Szvoren Edina: Hátunk mögött a surrogás

[lilara-festem-a-holdat]

nem akarom elfogadni

nem akarom elfogadni

hogy rács mögé zárjalak az agyamban

a csillaghullást egyedül bámulni

kitölteni űrödet nincs hatalmam

kezem, torkom, fülem tömve van

te csorgattad teli kövér álmokkal

 és míg te selymesen simulsz tudatom

őrlángjaihoz,

én űznélek onnan átokkal

hogy ne te legyél többé nyugtalan csöndem

hogy ne a te parázsod világítson az éjben

hogy ne te találj rám ha beszorulok magamba

hogy ne te csikorogj magányom vermében

 de nem tudlak sem elengedni, sem tartani

„gyűlöllek”, csikorgom

de igazán gyűlölni se tudlak

és az átkom félátok, áldásom féláldás.

 még mindig a bőröd tapintása vezet, ha imbolygok a sötétben.