#viták

[annafenesi]

A karjaidban akarok lenni

[banatostenger]

Elgondolkodok néha….hogy talán miattam van az egész.

[boldognaklenni-01]

Párkapcsolat.

Amíg képesek vagyunk változtatni a rossz dolgainkon egymásért, addig működni fog.

Amíg megpróbálunk úgy élni, hogy nem okozunk fájdalmat a másiknak, addig működni fog.

Ha pedig egyszer véget ér, az azért lesz, mert kevéssé válik a szerelem.

-Anna S.

[csacskamacskamocska]

Lelki bélmozgások

Sokszor momdják, hogy egy igazán mély kapcsolatban nem lehet probléma abból, hogy az ember böfög, pukizik vagy bármilyen testi szükségletét végzi. Ha igazán mély és kényelmes és biztonságos a kapcsolat, akkor együtt lenni olyan mintha egyedül lennél, de együtt.

A dühkitörések, a hisztik vajon a másik ember lelki bélmozgásai? Azokra mégse legyintünk rá, nem mondjuk azt, hogy persze, nehogymár kimássz az ágyból mert finganod kell mert frusztrál valami és felbaszódsz. Csapkodunk, kiabálunk, sértegetjük egymást és olyan érzelmi bűzbombákat nyomunk a másik orra alá, mint egy jó tojássaláta vacsora után. Hetente kétszer szakítanak, mondta egy barátom amikor irigykedtem a kapcsolatukra. Vagyis a jónak tűnő kapcsolatban is mennek ezek. Azért csinálja mert le se szar vagy azért csinálja mert ez a legértékesebb elfogadás része, hogy tudja, hogy akkor is...? Azért fingik oda mert nem érdekli, hogy nekem kellemetlen vagy azért mert normálisan így otthonos, kényelmes, természetes? Nem mondom, hogy tuti a párhuzam, nkább csak elgondolkodtam rajta, hogy van, aki hálás azért mert a másik elviseli a rossz természetét, a dühkitöréseit, az alkalmi arroganciáját. Egy normális kapcsolatban az ember csak megéli, hogy elengedheti magát vagy mondja is a másiknak, hogy ez neki jó? Egy normális kapcsolatban van visszajelzés arról, hogy tudom, hogy nagyon fel tudok baszódni, és szeretem, hogy te ezeket elviseled? Nem kérdés, nyilván, hogy ezek kellenek. Természetes, hogy mindenféle testi és lelki igényeink és működéseink és váladékaink meg adott esetben ezekkel kapcsolatos betegségeink vannak. Nincs akinek nincs. Aztán viseljük ezeket hasonlókkal viszonozva, fintorogva, nevetve, szellőztetve, és néha a kutyára fogva.

Ám, a feltűnő udvariasság vagy túltolt készségesség az érzelmi eltávolodás láthatatlan pajzsa. Ezt azért jó tudni. Én úgy tanultam, hogy sosem szabad dühből szakítani. Csomagolni és elmenni csak higgadtan szabad az utolsó veszekedés után 2-3 nappal. Persze könyebb akkor amikor hatalmas adrenalinlöket van és, ha már szállodában töltötte az ember az éjszakát, akkor működik a dac is. Dac, nap nap után. Mint a leszokás. Bonyolult és buta érzelmi szövevény az élet. Az anyám egy veszekedés alkalmával elkötözött velem a szeretőjéhez. Aztán 40 évvel később bevallotta, hogy várta, várta, hogy a férje utánamenjen és hazavigye. De nem vitte. Így 30 évet élt le a nevelőapámmal. Amikor ezt elmesélte, csak azt éreztem, hogy baszdmeg, baszdmeg! Átéreztem újra a szörnyű félelmet, hogy valaki nem azért van velem, mert mindenkinél jobban velem akar lenni, hanem azért mert az a másik, akit várt, nem jött el érte.

[itsmedorii]

Néha az emberek - akiket te barátaidnak hívsz - elhitetik veled, hogy rossz ember vagy, csak hogy ők ne érezzék magukat bűnösnek azért, amit veled tettek.

- D

[oceandepression0708]

Ez is csak egy újabb felesleges kör volt..🙄

[egy-falevel-a-viharban]

Legszívesebben elhúznék innen a faszba

[toodeeppain23]

mert akárhányszor veszünk is majd össze, vágunk egymáshoz dolgokat vagy tépjük egymás haját, mindig a legjobb barátnőm maradsz..