Az elmúlt napok eseményeire reagálva:
Volt ez a “váratlan vasúti esemény” - ezt így hívják, lesznek még ilyen viccesek:
Alig pár száz méterre állt meg egymástól a két Intercity vonat, mivel az egyiket rossz váltóállással indították el.
Természetesen ilyenkor elindul a találgatás, mi is történt...
Nos pontosan én sem tudom megmondani, de azért nagy valószínűséggel behatárolható az ismert információk alapján mi történhetett!
Először az illusztrációként szolgáló kép is már csalóka, nem ennyire közel álltak meg egymáshoz a vonatok. A kép készültekor már “felhúzott” a jelzőig a szabályosan közlekedő IC, hogy az utasok az állomáshoz közelebb tudjanak leszállni. A valóságban 800-1000 méter volt a két vonat között, tehát a szabálytalanul kihaladó vonat észrevette a hibát és értesíteni tudta a forgalmi dolgozót (állomási forgalmi szolgálattevő; vonali főmenetirányító; forgalmi diszpécser), hogy baj van.
Ez alapvetően egy szerencsés körülmény. Van az a mondás, hogy egy balesethez mindig több tényező szerencsétlen összejátszására van szükség, hogy tényleg nagy baj legyen! Itt a két vonat távolsága és a cselekvésre rendelkezésre álló idő volt elég, hogy ne történjen meg a vasúti balesetek legsúlyosabbika: a szembemenesztéses baleset.
És hogy ezt hogyan kerüljük el műszakilag? Erre szolgálnak a vonali biztosítóberendezesek, ezeken belül is az utolérés- és ellenmenetkizáró berendezések. Ezeknek több fajtája és kialakítása van, az eset szempontjából most az a fontos, hogy volt. Hort-Csány állomáson is valahogy így nézhet ki:
Láthatjuk a vonali funkciók kezeléséhez szükséges nyomógombok és visszajelentések.
A zöld nyíl a menetirányt jelzi, vagyis hogy melyik állomás indíthat szabályos jelzőkezeléssel vonatot. Jelen esetben a “felső vágányon” nekünk kijarati irány van, vagyis arra a vágányra a mi állomásunk indíthat vonatot, míg az “alsó vágányon” nekünk bejárati irány van, tehát a másik állomás felől várható érkező vonat. Kétvágányú pályán általában a “jobbra tarts!” elv érvényesül egy-két történelmileg baljáratosan maradt vasútvonalon kívül, azonban itt is de főleg egy vágányú pályán szükséges, hogy ezt a menetirányt időnként megfordítsák!
Mi kell ehhez? Nyilván a tévedést gépi úton szeretnénk kizárni, ezt a berendezés különböző feltételek ellenőrzésével/teljesülésével teszi lehetővé. Ezt a szaknyelvben függőségeknek nevezzük.
Praktikusan egy vasútvonalon - ahogy a bevezetőben emlegettük - az egymással szemben való közlekedést (ellenmenet) - valamint az utoléréses vagy ráfutásos baleseteket szeretnénk elkerülni. Tehát a menetirány megváltozásakor legfontosabb feltételként az állomasköz ütés állapotát kell ellenőrizni. Ez kiegészül még azzal, hogy nem lehet bejárat vagy kijárat egyik állomáson sem, hiszen egy vonat, ha pont elindulna szabad jelzéssel, amit még enged a berendezés, de még az állomásról nem lépett ki (a váltókon halad kifelé, ahol már nincs közlekedését szabályozó jelző) szembe lehetne vele fordítani az irányt, egy másik vonatot meg szembeküldeni és DURR!!!
Tehát e két fontos feltételt ellenőrzi a gép, de ez csak a tévedés kizárása. A forgalmi szolgálattevőnek alapvetően és elsődlegesen kell elvégezni ezeket az ellenőrzéseket. A gép csak segít neki azáltal, hogy ha valamit elszalasztott, - mert hát ő mégis csak emberből van - jelzi neki és így az emberi hibából nem következik be baleset. (Ez egy hosszú filozófiai/munkapszichológiai/műszaki kapcsolatrendszer, nem fárasztanék...)
Ha vonatot szeretnek indítani, de a menetirány velem “szemben áll”, először kérnem kell a szomszéd állomástól a menetirányt:
A kék menetirány nyomógomb megnyomásának hatására a szomszéd állomáson fény- és hangjelzés kíséretében befut a kérés.
(Eközben áramkörileg a két állomás közötti kábelen valamennyi térközön áthalad egy érintkező kombináción, így ellenőrizni a teljes állomásköz szabad voltát). Ha minden feltétel adott és a szomszéd állomás forgalmistája is engedélyezi a menetirányváltást (ő még megteheti, hogy nem járul hozzá, hiszen lehet, hogy közben előállt egy forgalmi szituáció és még neki kell vonatot indítania...), akkor megfordul az irány.
A menetirányváltás folyamatának befejeződését a saját állomásomon a zöld nyíl irányának megváltozása jelzi. Innentől fogva indíthatok vonatot jelzőkezeléssel a következő állomásra.
Egyenlőre ennyi a terkozi berendezésekről, a következő részben megnézzük, hogy ez hogyan hágható át és vezethet ilyen eseményekhez mint a múltkori!
